A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
202 A Bakony triászkorú tüskéshó'riíi. A bakonyi anyag. — A példányok ritkasága figyelemreméltó. A Cserhát cassiani rétegei (Leitner-udvar) mindössze három példányt szolgáltattak, ezenkívül van még három jelentéktelen töredékünk a veszprémi VI. szelvény e 4 jelű cassiani rétegéből. Mindezek a példányok a St. Cassianban közönségeseknél kisebb tüskékre utalnak. Az egyetlen ép közöttük a legkisebb (XII. tábla, 347, 348. ábra). Hossza 7'2 mm. Legnagyobb átmérője harántul 15 mm, sagittális irányban 1*15 mm. Átmérője a gyűrűnél mérve 0*8 mm. Fűrészes szegélyei vannak és mindenik lapján 3 sor bibircs látható, a sorok száma tehát összesen 8. Két lapja kevéssé különbözik egymástól, adapicálisnak vélt lapját azonban felismerhetjük arról, hogy proximális részében ugyanúgy görbül az oldalsó bibircssorok irányában, mint a C. alatá-nál. Gyűrűje nem igen világos, de a tüske proximális vége és adorális lapja felé ferdén áll. A nagyobb cserháti töredékek közül az egyik a tüske proximális, a másik a distális régiójából származik. A proximális régióból való példány (XII. tábla, 350, 351. ábra) kissé vékonyabb és összenyomottabb; átmérői 3 8 mm és 3 0 mm. Az oldalsó bordákon kívül, — melyek nem igen világosak, — van még 6 finom bibircsekből álló sor az adorális, és három vagy négy durva bibircsekből álló sor az adapicális lapon. A nagy distális töredék (XII. tábla, 349. ábra) legnagyobb átmérői 4*9 mm és 4*7 mm, vége felé pedig meglehetős fokozatosan hegyesedik. Az adorális és adapicális lapok közötti eltérés éppen csak hogy felfedezhető, bár oldalsó bordák nem különböztethetők meg. Legvastagabb részén kb. 18 borda van, rosszúl kifejlődött bibircsekkel; e bordák között alkalmilag ujabb bibircs-sorok foglalnak helyet. A legutóbb leírt töredék azon a réven, hogy bizonyos bibircsei bordákká olvadnak össze, emlékeztet a fenntartással C. decorata gyanánt meghatározott példányokra. Ugyanez áll a veszprémi VI. szelvényből származó három töredékre is. Meglehet, hogy élt a Bakonyban egy különleges alak, melynek bibircses bordái voltak, hogy ez azonban a C. Waechteri avagy a C. decorata helyi változatának tekintendő-e, azt több anyag és jobb mikroszkópi metszetek nélkül eldönteni nem lehet. A Bakony raibli rétegei nem szolgáltattak világosan e fajhoz tartozó példányokat. WÖHRMANN (1889, 194. 1.) a fajt C. Brauni néven idézi a Cardita-Oolith-ból „Erlsattel bei Zirl, Rammelsbach und Kienberg bei Seehaus" lelőhelyekről. A kienbergi tüske testtöredék ( WÖHRMANN V. tábla, 13. ábra) igen hasonlít a C. similishez, mely fajt WÖHRMANN a C. Brauni-ba olvasztotta be; meglehet, hogy a C. paras tad if erá-hoz tartozik. A többi töredék, a rammelsbachit beleértve, mely állítólag az V. tábla, 14. ábrájának felel meg, mind igen elmosódott, s bár gratulálok barátomnak a víziójához, ily kétes bizonyítékok alapján még sem vagyok hajlandó a C. Waecliteri-t befogadni a raibli-fajok sorába. Már jeleztem volt (187. 1.), hogy a C. dorsata marginata vagy C. alata poculiformis-hoz tartozhatnak. „ Cidaris" Wissmanni. (XII. tábla, 352—358. ábra és XV. tábla, 445. ábra.) 1841. Cidaris spinosa AG., M ÜNSTER : Beitr. z. Petrefactenk. IV, 44. 1., III. tábla, 16. ábra (de nem AGASSIZ L. J. R„ 1840 : „Ech. foss. Suisse". Mém. Soc. Helvet. IV, 71. 1., XXI. a tábla, 1. ábra). 1846. Cidaris Wissmanni DESOR in AGASSIZ & DESOR : «Catal. raisonn. Ech.», Ann. Sei. Nat. (3) Zool. VI, 330. 1., (az előbbin alapuló külön kiadás 26. 1.) 1855. Cidaris Wissmanni DESOR, DESOR E. : Synops. Ech. foss. 22. 1., II. tábla. 19. ábra.
