A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
A tüskék. Cidaris parast a d i f er a, é s de co ra t i ssima . 203 1865. Cidaris Wissrnanni D ESOR , G. C. L AUBE , Denkschr. Akad. Wiss., Wien, Math.-Nat. Cl. XXIV, Abt. 2. 291. 1., X. tábla, 8. ábra (magában foglalja a C. bispinosa Ki .LPST .-t is; 1. a 195. lapon). 1900. Cidaris Wissrnanni DESOR, H ESSE E. K., N. Jahrb. f. Min., Beil. Bd. XIII, 227. 1. 1904. Cidaris Wissrnanni DESOR, B ROILI F.: «Pachycardientuffe d. Seiser Alp», Palaeontogr. L, 156. 1., XVII. tábla, 49. ábra (magában foglalja a C. bispinosa KupsT.-t). Diagnosis. — Cidaroida, melynek elsőrendű tüskéi a következő microstructurát mutatják: finom, világos, kissé hullámos, dichotomikusan elágazó septumok, — miket világos trabeculák kötnek össze, — a tengely felé nagyobbszemű hálózatot alkotnak, mely aránylag nagy axiális complexusba olvad bele. Normális (kerületi) tüskéi buzogány alakúak, gyengén, rendetlenül, vagy egyáltalán nem barázdásak, díszítésük szabálytalan közökben ülő, rendetlen, hosszanti sorokban elhelyezkedő bibircsekből áll, miknek nagysága szemcsétől tövisig változik, s a test egyik lapján gyakran visszafejlődött; nyakuk rövid, barázdás, gyűrűjük legömbölyödött, nem nagyon kiugró, ha jó karban megmaradt, akkor finoman bordázott; vápájuk széle bordás. Holotípusa MÜNSTER III. táblája, 16. ábrájának eredetije, minthogy DESOR egyedül erre alapította faját. St. Cassianról származó tüsketest töredéke ez, s a müncheni Palaeontologiai Museumban őrzik. Megjegyzések a cassiani anyagról. — A holotípushoz szorosan hasonló példányokat, ha nem is bőven, de mégis minden nagyobb gyűjteményben találni. Öt töredék, melyek közül egyet újabban mikroszkópi harántmetszet czéljaira felhasználtam, C. spinosa M-nek volt czédulázva a British museumbeli KLIPSTEINgyűjteményben (lelt. sz. 36487). Jellemző példányokat találtam a C. similis társaságában, de C. Wissmanni-nak czédulázva a wieni Geologische Reichsantaltban. E két alakot hasonlóképen összezavarva találtam a British Museumban és még egyebütt is, de a C. Waechteri-vel sem zavarták össze ritkábban. Teljes tüske nem ismeretes, LAUBE azonban kiegészítette MÜNSTER ismertetését egy proximális részlet ábrájával. (X. tábla, 8 a, b ábra). A legtermetesebb British museumbeli példány (36487) átmérői 5 és 4 5 mm, beleértve a bibircseket, avagy kb. 4 és 3'5 mm azok kizárásával. E példány bibircsei keskenyek, hosszanti irányban megnyúltak, de nem igen (tövisszerűek. A töredék valamely supra-ambitális vagy circumapicális tüske distális végének látszik, minthogy nem határozottan bilaterális, és mélyedésben végződik, melyben apró bibircsek ülnek. Egy jó megtartású, valamely tüsketest közepéből származó igen jellemző töredék (E 4700) átmérői a bibircseket beleszámítva 3*4 és 2 6 mm, azok nélkül kb. 24 és 1"9 mm. Az oldalsó és az egyik (adapicális ?) lapon ülő bibircsek határozottan tövisszerűek, végük felé majdnem hengeresekké lesznek; a másik (adorális?) lapon lévők alig valamivel többek közönséges szemcséknél, de egészen világosak. Az összes bibircsek erősen distális irányba fordulnak. Ezek a bibircsek abban különböznek a C. similis-éitől, hogy távolabb állanak egymástól, nem bordákon foglalnak helyet, gyakran sokkal tövisszerűbbek, s elosztásuk rendesen egészen szabálytalan. Az utóbbi tény megnehezíti számuknak összehasonlítását a C. similis bibircseinek számával, de a mennyiben az adott esetben hosszanti sorok egyáltalán szóba kerülhetnek, úgy számuk 7-től 10-ig terjedhet. A kisebb tüsketestek mindkét oldalán rendesen egy-egy erős tövisekből álló sor húzódik végig, továbbá két sor látható a feltevésünk szerint ada-
