A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
185 kifejlődött, széles, sekély kehelylyel bír, mely majdnem merőleges a tüske hossztengelyére, a tüske testén azonban világosabb nyomai észlelhetők az eredeti dorsoventrális differenciálódásnak, mint az I. bevágásból származó d-ve 1 jelölt serlegalakú tüskén. A mutáció rokonsága. — Mint már fennebb kifejtettem, ezt tekintem az alata-sorozat jelenleg ismert utolsó állomásának, e sorozatról pedig feltételeztük, hogy a <7orsa/a-sorozattal párhuzamosan fejlődött ki. E felfogás alapján érthető, hogy bármely fejlődési fokon miért jár nehézséggel a C. alata-sorozat legkevésbbé módosult vagy infra-ambitális tüskéinek és leginkább módosult vagy adapicális tüskéinek megkülönböztetése a C. dorsata-sorozat megfelelő tüskéitől. A normális kerületi tüskék közötti különbségeket a C. dorsata leírásában fogjuk tisztázni. A serlegalakú tüskék hossztengelyükre merőlegesen levágott, elterülő és kivájt végükkel sokkal jogosabban hasonlíthatók össze a Goniocidaris clipeata adapicális tüskéivel, mint az Anaulocidaris Bnchi palettaalakú tüskéi. Csakugyan, pusztán alakjukat tekintve DOEDERLEIN (1887) VI. táblájának 17. és 18. ábráját szinte elfogadhatnék a fennebb leírt tüskék képviselőinek. Mikor DOEDERLEIN írt, triászkorú kőzetekből még nem kerültek volt elő „Endkrone"-val bíró tüskék s a bakonyiak az elsők ebből a korból, melyek leírattak. Ugyancsak érdekes dolog megfigyelni a bibircsek átalakulását lapított tövisekké ennél a mutációnál s összehasonlítani ezt a Goniocidaris clipeata és G. mikado tüskéinek oldal töviskéin észlelhető lapítottsággal, melyre DOEDERLEIN különösen felhívja az olvasó figyelmét (34. 1.). Azokat a recens japán fajokat, melyeknek adapicális tüskéi hasonlók a C alata poculiformis-éxhQZ, a Sagami öbölben halászták ki 120 —160 fonál (= 220—300 m.) mélységből. „Cidaris" dorsata. 1841. Cidaris dorsata (BRONN kéziratából) M ÜNSTER : Beitr. z. Petrefactenk. IV, 46. 1., IV. tábla, 1 a—f. ábra. 1855. Cidaris dorsata BRAUN in M ÜNSTER, DESOR E., Mars: Synops. Ech. foss. 19., II. tábla, 4. ábra. 1863. Radiolus dorsatus MÜNST., BEYRICH H. E. : Monatsber. preuss. Akad. Wiss. Berlin, 1862. évf. 30. lap. 1865. Cidaris dorsata BRAUN, L AUBE G. C.: Denkschr. Akad. Wiss. Wien, Math.-Nat. Cl. XXIV, 2. rész, 283. 1., IX. tábla, 12. ábra. 1875. Radiolus dorsatus MÜNST., QUENSTEDT F. A.: Petrefactenk. Deutschlands, III., 193. 1. LXVIII. tábla, 66—78. ábra; a C. Hausmanni, kézírásával, melyet azonban, úgy látszik, QUENSTEDT ábráinak egyike sem tüntet fel. 1875. Cidaris foratus QUENSTEDT F. A.: id. köt. 195. 1., LXVIII. tábla, 79—81. ábra. 1889. Cidaris dorsata BRAUN, v. W ÖHRMANN S. : Jahrb. Geol. Reichsanst. Wien, XXXIX., 193. 1., V. tábla, 12. ábra, a synonymákat beleértve, kivéve talán a C. gigantea CoRNALlA-t. 1889. Cidaris Braunii DESOR, V. W ÖHRMANN S. : pars, id. helyen, V. tábla, 14.. de nem a 13. ábra. E fajt BRAUN-nak tulajdonítani, — a mint azt DESOR, LAUBE és mások tették, — tévedés. AGASSIZ és DESOR (1847, Catal. raisonnée, 27. 1.) még tovább mentek, a mennyiben fenntartották a „Cidaris dorsata BRAUN in MÜNSTERM S a „Cidaritcs dorsatus BRONN "-t Synonyma gyanánt a C. alata-hoz sorolták. Ez a kettő ugyanaz a faj s hogy miként idézendő helyesen, az a fenti első bekezdésben látható. Ennek az állításnak a helyessége mellett bizonyít az a tény, hogy MÜNSTER „ Beiträge "-inek IV. részében, a 16. lap alján jegyzet alakjában, BRAUN aláírásával a „Cidaris dor-
