A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Vinassa de Regny P.: Bakonyi triaszspongiák
14 Bakonyi triász-spondiák. eltekintünk, a Steinmannia-nemre vallanak. A Salt-Range-beli fajoktól a bakonyi alak a kitöltő lamellák hiányával, a nagy külső nyílások és a csatornák alakjával különbözik. Ezt a szép új fajt a m. kir. földtani intézet érdemekben gazdag tiszteletbeli igazgatójáról, SEMSEY ANDOR úrról nevezem el. Termőhelye: Veszprém, a veszprém—jutási vasútvonal IV. profiljának a—b rétegei. — Gyakori. ix. NEM: Colospongia L AUBE , 1865. Ennek a nemnek egyetlen faja, a MüNSTER-féle Colospongia dubia, igen gyakori az alpesi triász cassiáni rétegeiben. ZITTEL 1 és STEINMANN 2 leírása kitűnő és teljes, összevágnak mindazzal, a mit összeségesen a bakonyi alakon megfigyelhettem. 14. Colospongia dubia M ÜNSTER sp. A II. tábla 14a—e ábrái. 1841. Manón dubium M ÜNSTER , Beiträge, IV., 28. old., 1. tábla, 11. ábra. 1843. Manón pertusum K LIPSTEIN , Beiträge, 282. old., XIX. tábla, 14. ábra. 1849. Amorphospo)igia dubia D'ORBIGNY, Prodrome, 1., 210. old. 1849. Amorphospongia pertusa D'ORBIGNY, Prodrome, I., 210. old. 1852. Manón pertusum G IEBEL , Deutschlands Petrefakten, 171. old. 1865. Colospongia dubia L AUBE , Fauna V . Sct.-Cassian, I., 18. old., I. tábla, 16. ábra. 1872. Celyphia dubia POMEL, Pal. Prov. d'Oran, 111., 230. old. 1878. Colospongia dubia ZITTEL, Studien über fossile Spongien, III., 27. old. 1878. Manon pertusum QUENSTEDT, Petrefaktenk., V., 549. old., 140. tábla, 50. ábra. 1879. Colospongia dubia ZITTEL, Beitr., System d. foss. Spongien, III., 22. old. 1882. Colospongia dubia S TEINMANN , Pharetronenstudien, 172. old., VI. tábla, 3. ábra. 1889. Colospongia dubia W ÖHRMANN , Cardita- und Raibier Schichten, 188. oldal, V. tábla, 1—2. ábrák. A bakonyi példányok teljesen megegyeznek a sct.-cassiáni és seeland-alpi példányokkal, a miket S TEINMANN találóan írt le. A faj azonban ritkának látszik a Bakonyban. Mindössze néhány gömbös, szabályosan tagolt rekesztéket találtam, a miket legnagyobbrészt bibircses és tömött fedőréteg burkol be. Termőhelye: a veszprém—jutási vasútvonal IV. profiljának a—b rétegei. x. NEM : Cryptocoelia STEINMANN, 1882. Ezt a nemet S TEINMANN egyetlen darab alapján állította fel, lényegében a központi nyilás hiánya különíti el az előbbi nemektől. Rekesztékei úgy állanak, mint a Thaumastocoelián, és ezeket csak a rekesztékfedők finom pórusai kötik össze, míg a rekesztékek belsejét szilárd rostszövet tölti ki Ez a nem a seelandalpi zónában igen ritka, Veszprém vidékéről is csak kétségesen sorolhatom ide. 1 ZITTEL: Studien, III., 27. (117.) old. 2 STEINMANN : Pharetronenstudien, 172. old.
