A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi

Rendszertani eredmények. 269 proximális vagy elsőrendű médián interambulacrálisaikat, neanikus vagy kifejlődött állapotukban a médián lemezek felső sorozatának semmi nyomát sem mutatják, megvizsgálva azonban AGASSIZ úrnak az Arbaciá-ról és a Dialithocidaris-ról közölt igen világos ábráit (1904 «Panamic Deap Sea Echini», LIV. táb., 2., 5., 6. ábr.; XXIII. táb., 1., 4., 5., 6. ábr.) rájövünk, hogy az interambulacrálisok már nagyon ferdék, s hogy az adradiális mezők mentén adorális irányban működő további nyomás némely lemezek belső, szemölcsös részleteit interradiálisabb helyzetbe kezdené kényszeríteni. Az interambulacrumnak a Pygmaeocidaris-nál éppen az ambitusán ily módon létrejött, végletekig menő kiszélesedése összhangzásban van a pánczél nagyon összenyomott alakjával. A lemezek ezen eltolódásának (ha ilyennel állunk szemben) további eredménye az, hogy az adorális felszín normálisan váltakozó interambulacrálisait szemben álló és páros helyzetbe hozza, megnövelvén ekképen a főszemölcsök számát az ambitus körül és alatt. A hosszú, fűrészes szélű tüskék így támasztó gerendázatot alkotnak, mely az állatot az iszap felszínén fenntartja. A hasonlóság egyetlen pontja, mely a bírálatot kiállja, a primordiális médián interambulacrális fennmaradása mind a két génusz felnőtt példányainál. Ez azonban olyan bélyeg, melyet a Pygmaeocidaris más Arbaciida génuszokkal kénytelen megosztani, egyéb Arbaciida vonásaiban pedig ez a génusz semmiképen sem közeledik a Tiarechinus-hoz. A legfőbb eltérések, melyeket DOEDERLEIN is elismer, a következők: az interambulacrálisok sokkal nagyobb száma a Pygmaeocidaris-nál, továbbá az elsőrendű ambulacrálisok megmaradása a Tiarechinus-nál, ellentétben a diaedemoid és arbacioid «major»-ok kialakulásával a Pygmaeocidaris nál. DOEDERLEIN a Tiarechinidák külső kopoltyúinak említett hiányát önkényes feltevésnek tekinti s azt tartja, hogy a kövesült alakok ábráiból éppen ellenkező következtetések vonhatók; itt azonban, úgy látszik, elragadta őt a hypothezise. Hogy a Pygmaeocidaris az interambulacrálisainak izülő felületein keletkező bütykök és vápák (Knobs and sockets) dolgában más Arbaciidákkal megegyezik-e, az nincsen megállapítva. DOEDERLEIN tanár úr hypothezise megköveteli, hogy a Pygmaeocidaris-1 tekintsük az ismert Arbaciidák legkezdetlegesebbikének. A család már most mintegy hat génuszt foglal magába, melyek közül négv csupán recens tengerekből ismeretes, a fennmaradó kettő, az Arbacia és a Coelopleurus pedig nem száll le mélyebbre az eocénnél. Mint a hogy bárki természetesen elvárja, ez a két régebbi génusz az, a mely inkább megközelíti a jura- és krétakorú Hemicidaridákat, melyekből minden valószínűség szerint leszármaztak. Éppen azokban a bélyegekben, melyek a Tiarechinussal való összehasonlítást megindították, a Pygmaeocidaris inkább az Arbaciidák legspecziálizálódottabb, semmint legkezdetlegesebb alakjának látszik. Ennek az ellenkezőjét bebizonyítandó, a közbeeső alakok sorozatából kellene bizonyítékokat szereznünk. A modern Arbaciidák elődjeinek tekinthető mesozoi és kainozoi génuszok szolgáltatta összes adatok azonban mind az ellenkező irányba mutatnak. A Tiarechinidák korai időszakban specziálizálódtak, mikor az ambulacrálisok még egyszerű elsőrendűek (primaries) voltak, még mielőtt külső kopoltyúrések fejlődtek és talán még mielőtt a palaeozoi Echinoidáknál található járulékos interambulacrális oszlopok elnyomatása bekövetkezett volna. Specziálizálódásukban azonban sokkal messzebbre mentek, mint a recens Arbaciidák bármelyike. ínterambulacrálisaik még inkább visszafejlődtek, lemezeik szilárdabban összeolvadtak, apicális rendszerük aránylag megnagyobbodott s tüskéik még inkább az orális felszínre korlátozódtak. A Pygmaeocidaris az Arbacinák összes vonásaiban messze előre haladt, de nem