A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
270 A Bakony triászkorú tüskésbó'riíi. érte el teljesen a különleges Tiarechinida bélyegeket. Ezért úgy értelmezem a tényállást, hogy az utóbb említett bélyegeket függetlenül szerezte és semmi szín alatt sem őseitől örökölte. A korábbi Arbacinák és a Tiarechinidák között különösebb hasonlatosság nem tapasztalható s míg egyrészt elismerem, hogy a recens Arbaciidák tanulmányozása megvilágíthatja triaszkorú hasonmásaik (homoeomorphs) életmódját, másrészt nem látom be, hogy az utóbbiak rokonsági viszonyaira bármi fényt is vethetne. A Triadocidaris génusz új diagnózist kapott (71. 1.), a T. subsimilis (MÜNST.) lett a genotípusa és három új faját írhattunk le: a T. subsimilissei rokon T. persimilis-X, a T. subnobilis-szel rokon T. praeternobilis-t és a T. immunitá-t, mely mind az Anatilocidaris-hoz, mind a Mesodiademá-hoz hasonlít. Leghosszasabban a Miocidaris-1 vitattuk meg (86.1.); új diagnózisában genotípusa gyanánt a M. Cassiani szerepel, mely elnevezést a Cidaris Klipsteini DESOR non MARCOU helyébe indítványoztam. Ezt az indítványt és a fejtegetések egy részét azóta, hogy az említett oldalak kinyomattak, az Eocidaris-ról szóló külön dolgozatomban is közöltem. ( BATHER , 1909 jam; a 90. l.-on tévesen 1908.) Ezeknek a fejtegetéseknek a folyamán, úgyszintén az imént említett dolgozatban is az Eocidaris-1 az E. laevispiná-va és E. srobiculatá-va korlátoztam, melyek közül az előbbit választottam genotípusul. (90. 1.) A Cidaris Keyserlingi-X, melyet nagyon általánosan Eocidaris fajnak tekintettek, most a Miocidaris-ra vezettem vissza, miért is az Eotiaris LAMBERT nem volt elfogadható. (89. 1.) Egy sereg töredéket Miocidaris-ra vezettem vissza, de csak két alak: a M. verrucosus és a M. planus számára indítványoztam új neveket. Azoknak az interambulacrális lemezeknek a felfedezése, melyek hitem szerint ugyanahhoz a fajhoz tartoznak, mint az Anaulocidaris testudo néven leírt tüskék, arra indított, hogy ezt a génuszt mint a Cidaridák különleges típusát feltámaszszam. (98., 145. 1.) A Cserhát cassiani rétegeiből származó egyik interambulacrális töredékünk, mely az Eodiadema granulatum leírásához hasonlónak látszott, a génusz megvitatására vezetett. (104. 1.) Csak az idevonatkozó megjegyzéseimet magában foglaló ív elkészülte után fedeztem fel az Eodiadema eredeti példányait, tehát elég korán ahhoz, hogy ide iktathassak még egy rövid kijelentést. Azóta további példányai kerültek a kezembe s remélem, hogy külön közleményben adhatok majd számot róluk. A típus-példányra vonatkozó megjegyzéseimen nincs mit változtatnom, a cserháti töredékről azonban most már azt hiszem, hogy az Eodiademá-hoz való tartozása több mint kétséges. A Bakonyból származó különféle Diademoida töredékek rokonsági viszonyainak megérthetése érdekében tanulmányoztam mindazokat a génuszokat, melyeknek összehasonlítása anyagunkkal eredményesnek Ígérkezett s eme tanulmányaim némely eredményeit a 107—123. lapokon foglaltam össze. Főleg a következő génuszok kerültek tárgyalásra: a Archaeodiadema GREGORY , melyet a magam részéről Hemipediná-nak nézek; a Palaeopedina LAMBERT , melynek megkülönböztetése ugyanattól a génusztól szintén elégtelennek látszik; az Orthopsis COTTEAU, melyet a Diademopsis post-bajoci módosulatának vagyok hajlandó tartani s nem oly kezdetlegesnek, mint a minőnek feltételezték; a Hemipedina WRIGHT és a Diademopsis DESOR, melyek dgylátszik csakugyan a fejlődésnek két külön vonalát képviselik, bár ismételt módosulásaik az egyes fajok beosztását a nekik megfelelő helyes génuszba nagyon megnehezítik.
