A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
Morfologiai eredmények. 265 di granuli, fra i quali uno o due sulla faccia superiore si sviluppano in modo tale da raggiungere quasi le dimensioni dei tubercoli interambulacrali.» 1 Természetes, hogy az adapicális régióban (sulla faccia superiore) az interambulacrálisok elsőrendű szemölcsei (tubercoli interambulacrali) nem nagyon nagyok, úgy hogy ha minden perradiális mező (zona interporifera) mindössze csak egy vagy két olyan szemölcsöt visel, mely az előbbiek nagyságát megközelíti, máris úgy tűnik fel, mintha ennek a fajnak az ambulacrális szemölcsei csakugyan kevésbbé fejlettek volnának, mint az M. Marconissae-né\. Dr. AIRAGHI ábráinak homályossága és az M. Marconissae-vel történt összehasonlításainak kétértelműsége visszatart engem attól, hogy azokat magyarázataim helyességének ellenőrzésére felhasználjam. A XI. és VI. szelvények cassiani rétegeiből származó két Diademoida ambulacrum (132—134. 1., IX. táb., 214—217. ábr.) ebben a tekintetben különösen érdekes. Az elsőrendű ambulacrálisok és az ő pórus-párjaik még egyszerű sorokba helyezkednek el, s a mennyire a varrataik felismerhetők, a lemezek egyenlő nagyoknak látszanak, az ambulacrumok és az interambulacrumok pedig szintén megtartják azt a steptosomás egyesülési módot, mely a legtöbb triászkorú Cidaridát jellemzi. Bizonyos lemezeken azonban a szemölcsök nagyobbra nőttek és a varraton keresztül átterjednek a szomszédos ambulacrálisokra is. A lemezek hármas csoportokba való elrendezkedésének vagy három pórus-pár alkotta íveknek nyoma sincsen, minthogy a nagyobb szemölcsök eloszlása meglehetős rendetlen és ott, a hol még a legrendesebbek, inkább két, mint három lemeznek felelnek meg. A Jeruzsálemhegy raibli rétegeiből származó y ambulacrum nagyobb szemölcsei szembetűnőbbek, de még rendetlenek; megközelíti a Diademoidákat pórusainak conjugatiója révén is. Mind a ß, mind a y példány pórus-párjai közelebb állanak a Diademoidáknál észlelhető ferde helyzethez, mint a többi bakonyi ambulacrumokban. Emlékezetünkbe kell azonban idéznem, hogy a pórus-pároknak ez a ferdesége némely Cidaridánál is megtalálható, több igazi Diademoidánál ellenben hiába keressük. A Diademoida-ambulacrum további fejlődését a liászkorú fajok során itt nem kisérhetjük tovább. A különböző bélyegek ott is a fejlettség különféle állapotaiban megtalálhatók, s közülök néhányra az előző lapokon már utalás is történt. Az előttünk fekvő tanulmányból két fontos eredmény emelkedik ki: az egyik az, hogy a Diademoida-módosulások már a cassiani időkben megkezdődtek, a másik az, hogy ezek a korábbi alakok szembetűnően hasonlítanak a Triadocidaris és a Miocidaris ambulacrumaihoz. Az interambulacrumok viszonyait számos Diademoidára vonatkozólag már terjedelmesen megvitattuk (1. különösen a 107—123. lapokon). Kimutattuk, hogy az interambulacrumok és az ambulacrumok közötti streptosomás egyesülés a liászkorú Diademopsis-ok\g fennmaradt, illetve folytatódott; tudomásunk van róla, hogy elő" fordul a «Cidaris» olifex-nél, a C. amalthei-né\ és QUENSTEDT C. arietis-énél, oly fajoknál melyek egyéb okok alapján a Diademoidákhoz látszanak közeledni, ha ugyan nem tartoznak csakugyan azokhoz. Ez a tény azután szinte kényszerítő erővel arra utal, hogy a Diademoidák a permi- és triászkorok kezdetleges streptosomás Cidaridáiból származtak le. 1 Ambulacrumai összenyomottak, egyenesek, interporiferás zónájukat szemcsék borítják, melyek közül a felsó' lapon egy vagy kettő annyira kifejlődik, hogy majdnem eléri az interambulacrális szemölcsökméreteit.
