A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
Sztratigrafíai és faunisztikai eredmények. 251 színűleg cassiani korú. Az egyetlen faj, melyet a Jeruzsálemhegy csoportjában felismerhettünk, az Isocrinus tyrolensis volt, ez azonban a normális St. cassiani nyéltagoktól meglehetősen eltérő alakokban fordult elő, s valószínűnek látszott, hogy időbeli mutációt képviselt, saját külön helyi varietásaival. Ez azonban elégséges volt annak a kiderítésére, hogy a Jeruzsálemhegy csoportja fiatalabb volt ugyan a Cserhát csoportjánál, de nem nagyon sokkal, a mi arra az ideiglenes következtetésre vezetett, hogy a Cserhát csoportja cassiani, a Jeruzsálemhegy csoportja pedig raibli korú volt. Az Echinoida kövületek általános áttekintése, mely végső aprólékos leírásukat megelőzte, megerősítette ezt a következtetést. A pánczéltöredékek közül például a határozottabban Diademoida külsejűek a Jeruzsálemhegy csoportját jellemezték. A Cserhát csoportjából származó tüskék közül igen sokat nem lehetett megkülönböztetni a közönséges cassiani fajoktól, holott a Jeruzsálemhegy csoportjának tüskéi éppen ellenkezőleg mindig eltértek egy kevéssé a cassiani alakoktól. Ezeket a következtetéseket LÓCZY tanár úrral közölve, örömmel hallottam, hogy tökéletesen megegyeznek az egyéb állatcsoportok körében már véghez vitt terjedelmesebb palaeontologiai munkálatok eredményeivel, s hogy a rendelkezésre álló sztratigrafiai adatok is mellettük szólnak. Mindezt később jól összefoglalta VON ARTHABER G. dr. a „Lethea Geognosticá"-ban (II. rész, I. köt., 3. füz., 424—429. 1.; 1905 decz. 20.). Következtetéseim értékét mindenesetre emeli az a körülmény, hogy mindenféle külső forrásból származó előítélet nélkül jutottam el hozzájuk. Következésképpen megegyezésük az összes többi adatokkal újabb bizonyítéka annak (a mi ugyan alig szorul bizonyításra), hogy a modern palaeontologia terén uralkodó elvek helyes alapokon állanak. Beszolgáltatván eképpen bizonyítékaimat, a különböző lelőhelyek geologiai viszonyaira vonatkozó fejtegetéseket e sorozat kiadójának LÓCZY L. tanár úrnak engedem át. Mindazonáltal kissé közelebbről szemügyre vehetnők a Cserhát és a Jeruzsálemhegy csoportjait jellemző Echinoderma-faunák viszonyát a szomszédos régiókban találtakhoz és egymáshoz. A Cserhát csoportjának Crinoida-faunája legfeljebb nyolcz felismerhető fajt foglal magába; három ezek közül az Encrinus-hoz és három az Isocrinus-hoz tartozik; a többiek génuszbeli helyzete, valamint egy sereg kevésbbé jellemző nyéltagé is kétséges, valószínű azonban, hogy a Dadocrinus-nak akad képviselője közöttük. Ha az előzőkben kifejtett okokból ezt a faunát cassiani korúnak tekintjük, akkor leginkább szembetűnik az a sajátsága, hogy a St. Cassianban és a Bakonyban közönséges fajok csekély arányban szerepelnek benne: mindössze az Encrinus cassianus, az E. granulosus egy kétes töredéke, és néhány „Pentacrinus venustus"-hoz sorolt ízecske ismeretes belőle. Még az Encrinus cassianus-hoz sorolt nyéltagok sem normálisak, a mennyiben eltörpültek. Mi több, éppen ezek a fajok azok, melyek legkevésbbé jellemzik a cassiani szintet; legalább is mind az E. cassianus, mind az E. granulosus mélyebb és magasabb szintekből egyaránt előkerült. 1 Ezek a meghatározások azonban némely esetben pontatlanoknak bizonyultak s meglehet, hogy valamennyi 1 A már felsorolt forrásokon kívül 1.: PARONA C. F., 1889, 148. 1., E. cassianus nyéltagok Acquate raibli rétegeiből, Lombardiából; WÖHRMANN & KOKEN 1892, 170. 1. E. cassianus nyéltagok a Schiern fennsík raibli dolomitjában; BROILI F., 1904, 150, 151. 1. és BLASCHKE F. 1905, 166.1., E. granulosus és E. cassianus a pachycardiumos tufából; MARTELLI A., 1905, 330, 331. 1. E. granulosus és E. cassianus Montenegro wengeni rétegeiből; PRINCIPI P., 1908, 201. 1., E. granulosus rétegek a Mte. Malbe rhaeti [I] rétegeiből, Perugia közelében.
