A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi

ÖSSZEFOGLALÁS ÉS VÉGSŐ KÖVETKEZTETÉSEK. 1. Sztratigrafiai és faunisztikai szempontból. A megelőző táblázatból (246—249.1.) közvetlenül kiolvashatók a következő adatok: a megkülönböztetett alakok [ száma, az egyes alakokhoz tartozó példányok mennyisége, a példányok lelőhelyei, az egyes fajok példányainak száma, végül esetleg az egyes lelőhelyeken talált példányok összege. Az egyes lelőhelyeknek a szövegben b 2, q4 és hasonló jelzésekkel megjelölt különféle rétegeit a táblázat/ nem választja el, minthogy sztratigrafiai értékük nem bizonyult nagynak. Jelenleg, úgy látszik, a kőzeteket nem lehet pontosabban osztályozni, mint Muschelkalkra, cassianira és raiblira. A lelőhelyek csoportosítása tehát ezeknek a koroknak megfelelőleg történt. A fajok sorrendje viszont lényegében véve zoologiai és szisztematikai, mivel munkám kezdetén a kövületeket tartalmazó rétegek viszonylagos szintjére vonatkozólag rendelkezésemre állott adatok hiányosak és bizonytalanok voltak, úgy hogy a példányok tárgyalását sztratigrafiai vagy lelőhely szerinti rendben meg sem kísérlettem. A Crinoida maradványok feldolgozása közben kiderült, hogy attól a négy lelőhelytől eltekintve, a honnan hat Muschelkalk kövület került elő, a többi tíz lelőhely két sorozatba osztható, melyek mindenike a fajok közös társaságát szolgáltatta. Ezek egyike, a melyiket a Cserhát csoportjának nevezhetünk, magában ' foglalja a Cserhátot (Leitner-udvar), a veszprémi VI. [szelvényt, a Csősz-dombot és a Giricses dombot. A másik, melyet a Jeruzsálemhegy csoportjának nevezhetünk, felöleli a Jeruzsálemhegyet, a Veszprém—Jutási vasút I. bevágását, az I. bevágás közelében lévő négyszöget, a IV. bevágást, a veszprémi Lánczi-uradalom egy feltárását, s a kőképaljai VII. szelvényt. Négy kétséges példány kivételével a Cserhát-csoportban talált kövületek teljesen elütnek a Jeruzsálemhegy csoportjába tartozóktól. Az e csoportok összehasonlító, vagy egymáshoz viszonyított korának meghatározására irányuló kísérlet alkalmával a Crinoidák szolgáltatta bizonyítékok eleinte elégteleneknek látszottak, az ismert fajokhoz tartozó példányok csekély száma miatt. Mindazonáltal feljegyeztük, hogy az Encrinus példányai, valamint a kétes Entrochus-ok is a Cserhát csoportjára szorítkoznak, a mi általános fejlődéstani okok alapján arra utalt, hogy a Cserhát csoportja az idősebbik. Az Encrinus nyéltagjait nem könnyű megkülönböztetni, de közülök egy tuczatnak az Encrinus cassianus-hoz, s egy másiknak az E. granulosus-hoz történt besorozása elég biztosnak_látszott arra, hogy helyt álljon azért a következtetésért, mely szerint a Cserhát csoportja való-