A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
Diadematoida tüskék. Cidaris Meyeri. 243 állítólag keresztülvonul majdnem az egész Muschelkalkon. A C. Grandaeva normális tüskéinek általános alakja és felszínes bélyegei ALBERTI (1834, 96.1.), SCHMID & SCHLEIDEN (1846, IV. táb., 8. ábr.), QUENSTEDT (1852, 574. 1., XLVI1I. táb. 33. ábr.), SCHAUROTH (1855, 529. 1., III. táb., 6. ábr.), DESOR (1858, 160. 1), ALBERTI (1864, 54. 1.) és QUENSTEDT (1875, 158. 1., XLVII. táb., 102, 109, 115. ábr., a többi kizárásával) leírásai és ábrái alapján megegyeznek a normális C. lineolá-va\. A C. grandaevá-nak azt a négy tüske-töredékét, mely egy kis crailsheimi trochitás mészkő lemezen (Brit. Mus. E8536) fordul elő, megvizsgálva a fennebb említett sajátságok tekintetében még további hasonlóságot tapasztalunk. A töredékek közül háromnál 30—32 barázda jut egy mm-re, s egy 1'2 mm átmérőjű haránt metszetben 0'4 mm-es vagyis a test átmérője egy harmadának megfelelő axiális csatorna látszik helyet foglalni. Ezek a számok megegyeznek a C. lineola némely példányaival. HESSE azonban a C. grandaeva többrendbeli tüskéinek megvizsgálása után kijelenti (1900, 215. 1.), hogy mikrostructurájuk a normális Cidaris-idusnak felel meg, oly kijelentés, mely feltételezi, hogy a testnek axiális complexusa és cortexe is volt (axialer Röhrencomplex und Deckschicht). Ezek közül az előbbi legalább támasztópontot nyújtana a megkülönböztetéshez ; meglehet, hogy az alkalmilag megfigyelhető látszólagos lumen egyszerűen a stereom lazább szerkezetének a folyománya. Erre a kijelentésre, valamint arra a tényre való tekintettel, hogy a C. lineola-nál meglehetős gyakran fordulnak elő nyakkal bíró, továbbá kétélű és tövises alakok, melyek egyike sem ismeretes még kétségtelen C. grandaeva példányokról, — jobbnak látszik ezt a keuper korú fajt elkülönítve tartani a Muschelkalk-belitől, annyival is inkább, mivel pánczélja még bizonytalan. WÖHRMANN (1889, 195. 1.) összehasonlította a C. grandaevá-val azokat a tüskéket és interambulacrálisokat is, melyeket ő a C. Schwageri-hez sorozott be. A mint láttuk, az utóbbi tüskéjének barázdái sokkal durvábbak a C. grandaeva barázdáinál s WÖHRMANN holotípusa ebben tér el az ugyanakkora és némileg hasonló Radioins lineola minor-tó\. A C. grandaevá-nak tulajdonított interambulacrális lemezek állítólag bordázott fő szemölcsöket viselnek, s valószínűleg a Miocidaris-hoz tartoznak. Mindazonáltal WÖHRMANN megjegyzése arra utal, hogy a R. lineola minor a Mesodiadema latum-hoz tartozhatott. A két alak pontosan ugyanazokon a lelőhelyeken található. Ez azonban nem bizonyos, minthogy a tüskék némelyike a Mesodiadema margaritatumhoz (123. 1.) tartozhat. Meglehet, hogy a sima tüskék az egyik Mesodiadema fajhoz, a tövises vagy kétélű tüskék pedig a másikhoz tartoznak. Egyesek közülük a Hemipedina (Diademopsis) incipiens-től is származhattak (13071.). Mindaddig, a míg valami ilyenféle rokonság be nem bizonyul, az egyetlen biztos eljárás a tüskéket külön leírni és önálló nevekkel ellátni. «Cidaris» Meyeri. (XIII. táb., 430—432. ábr.) 1845. Cidaris Meyeri v. K LIPSTEIN , Geol. Östlich. Alpen, 270. 1., XVIII. 4 a, b ábr. 1865. Cidaris Mayeri [sic] KLIPST., synonymája a C. flexuosa MÜNST.-nek, L AUBE G. C., Denkschr. Akad. Wiss. Wien, Math.-Naturw. Cl. XXIV., 2. rész, 290. 1. 1900. Cidaris Mayeri [sic] KLIPST. H ESSE E. K„ Neues Jahrb. f. Min. Beil.-ßd. XIII., 231. 1. Diagnosis. — Kerületi vagy circumapicális tüskéinek teste megnyúlt, átmetszete kör, a gyűrűtől számított egyharmad vagy fele hosszáig fokozatosan duzzad, 16
