A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi

230 A Bakony triászkorú tüskéshó'riíi. kezdetlegesebb lehet a szemcsézettségnél. Érdemes lesz tehát a test mikrostructurájával kapcsolatban aprólékosabb leírását adni. QUENSTEDT a szemcsézettséget, úgy látszik, a distális koronán találta finomabbnak. A British-museumbeli példányok ezt nem erősítik meg, szemcséik azon a helyen rendesen kevésbbé egyenlő nagyságúak és kevésbbé szabályosan oszolnak el. Meglehet, hogy QUENSTEDT csupán azt akarta megállapítani, hogy a tüskevég koronája mindig szemcsés, soha sem zsindelyezett. QUENSTEDT azokra a hosszanti árkokra is felhívta a figyelmet, melyek néha a tüsketest hátán, annak proximális legvégén láthatók. Ezek részben szemcsék függőleges irányú összenövésére, részben mállásra, részben pedig fúró élősdiek munkájára vezetendők vissza. A fogantyút a testtől proximális zsindelyes borda, vagy határozott övbe sorakozó szemcsék választják el. Felszíne sima, kivételesen kedvező megtartású példányokon azonban gyenge hosszanti barázdálódás fedezhető fel. Hirtelen lejt az aránylag kicsiny alap felé, melynek tengelye azonban nem esik egybe a test centrális tengelyével, hanem a hátához közelebb, s ezen felül néha az oldalak egyikéhez is közelebb esik; ily módon a fogantyú lejtője a lapított oldal felé legszelídebb. A nyakat a fogantyútól csekély lépcső vagy gyenge borda választja el, igen alacsony, s mindössze sekély árok képében mutatkozik a gyűrű felett. A gyűrű gyengén legömbölyödött, sima, ki nem ugró. Az eddigi írók közül senkinek sem volt módjában megerősíteni MüNSTER-nek azt a leírását, mely szerint finoman bordázott volna; meglehet, hogy a fennebb említett finom barázdáltságra czélzott. A gyűrűtől kezdődőleg az alap homorú-domború görbülettel lejt a vápát szegélyező, kissé kiemelkedő, sima perem felé. A következő méretek válogatott példányokra vonatkoznak, s milliméterekben értendők. Legnagyobb hosszúság 6-0 7-4 8-7 11-4 12-5 133 14-0 16-1 16-6 17-0 18-2 20-2 Legnagyobb sagittális átmérő .... 2-3 2-5 3-9 4-3 4-1 8-2 52 7-1 8-2 6-3 7-6 9-4 Legnagyobb haránt átmérő .... 3-6 4-0 6-2 5'8 6'4 9-3 7-8 10-8 10-5 9-5 11-9 12-3 A lapított oldal hossza 4-7 6-2 6-8 8-8 10-5 9-7 11-8 kb.10-8 11-4 12-8 13"5 16-0 A vápától a fogantyú distális végéig . . 1.2 ? 1-8 2-0 1-8 ? P 2-2 2-6 2-5 3-5 3-2 A vápától a nyak tetejéig .... 0-3 ? 0-8 0-9 ? p p 1-2 1-2 1-2 1-5 0-9 A gyűrű átmérője . 0-6 ? 1-15 1-3 l-l p ? 2-6 1-9 2-3 2-8 1-8 Ezeknek az adatoknak a lemérésénél a lapított oldalt függőlegesnek vettem. A sagittális átmérő viszonya a hosszúsághoz 0'32-től 0'61-ig változik, s ezek a szélső értékek együtt fordulnak elő a sorozat közepe táján; középértékük 0'47, az átlagos érték pedig 0'42. A haránt átmérő viszonya a hosszúsághoz 05-től 0*7 l-ig változik, s ezek a határértékek szintén egymáshoz közel észlelhetők; középarányosuk 0'6, az átlagos érték pedig 0'59. Az alap teljes magasságának viszonya a gyűrű átmérőjéhez 0'46-tól 0"69-ig változik, középértéke 0*57, átlaga 0'56.