A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
A tüskék. Cidaris parast a d if er a, és de coratissima. 231 A mikrostructurát HESSE (1900, 229. 1.) röviden leírta a Cidaris Waechteri-éve 1 kapcsolatban. Valójában jelentékeny különbség van a kettő között; a C. trigoná-é tényleg módfelett sajátszerű, annyira, hogy keresztmetszetét az ember alig ismerné fel Echinoida tüskéiből származónak (XVII. tábla, 452. ábra). Axiális complexusa a keresztmetszetnek igen nagy részét foglalja el, teljes átmérőjének körülbelül két harmadát. Vékony falú hálózatból áll, melynek szemei alak és nagyság tekintetében szabálytalanok, de rendszerint nagyok. A kerület felé ezeknek a szemeknek a falai valamivel vastagabb, tágas, de szabálytalan közökben elhelyezkedő sugaras septumokba olvadnak át, melyek néha dichotomikusak s néhány vékony trabecula köti össze őket szabálytalan közökben. A legkülső kerületen a septumok hirtelen megvastagodnak s külső réteg egyesíti őket, mely körülbelül ugyanolyan vastag, mint a septumok belső részei, de a felszín bibircseinek létrehozása végett megvastagszik. A septumos réteg köröskörül nem mindig egyformán fejlett, hanem a test lapított oldalán gyakran alig különböztethető meg az axiális complexus sokszögeitől. A kép a palaeozoi trepostomás bryozoonok valamelyikére, pl. a DipJotrypá-ra emlékeztet, még pedig annyira, hogy az elsőnek elkészült vékonycsiszolatot, mint használhatlant félretettem, abban a feltevésben, hogy a tüskét valami bryozoon, vagy hydrozoon lepte el, a mely belenyomult és nagyrészt felemésztette. További metszetek és mállott felszínek vizsgálata végre a következő magyarázatot tette lehetővé. A test egész tömege oszlopos csövekből (prismatic tubes) áll, melyek között szabálytalan közökben újabbak jelentkeznek. Ezeket a csöveket egyenlőtlen távolságokban trabeculák vagy harántfalak keresztezik, melyek néha laposak, néha görbék. A test főtengelye körül és lapított oldala felé a csövek közelítőleg függőleges helyzetűek, a kijjebb esők azonban fokozatosan áthajolnak, annyira, hogy a végeik merőlegesen állanak a test oldalainak és hátának külső felszínére. Itt azután a vékony bibircses cortex rekeszti be őket. Ezeket a tényeket a felszín díszítésére vonatkozólag tanultakkal egybevetve arra következtethetünk, hogy a fiatalabb tüskék egész testében a prismák közelebb állanak a függőleges helyzethez s hogy az a tompa szög, mely alatt a külső felszínre érkeznek, zsindelyes díszítést hajlandó eredményezni. Ez leginkább a lapított oldalon tűnik szembe, a hol legtovább fennmarad, úgy hogy ezt az oldalt erős (16 X nagyító) lencsével megvizsgálva felismerhetjük a prismák majdnem függőleges falait, melyek kiugró végeik zsindelyeződő vonalai között oszlopok gyanánt mutatkoznak ; az oszlopok között alkalmilag keresztfalak vagy trabeculák is láthatók. Bármiként áll is a dolog a test oldalain, a prismák a distális koronát mindig többékevésbbé derékszög atatt érik el, úgy hogy a díszítés itt soha sem zsindelyes. Ilymódon a test egész szerkezete valamely tömegesebb bryozoon telepre emlékeztet, eltekintve attól •a ténytől, hogy a prismatikus csöveket cortex rekeszti be. A metszetet részben apró, teljesen fekete gömbölyű szemcsék homályosítják el, melyek a hálózat szemeiben felhalmozódtak; ezek a stroma megszenesedett maradványait képviselhetik, mely ilyen alakoknál természetesen a streomot nagyban felülmúló mennyiségben volt jelen. A pachicardiumos tufákból származó példányok. — BROILI (1903, 156. 1.) a tüskéket meglehetős bőségben találta a Seiser Alp eme képződményében. Átlagos nagyságuk csekélyebbnek látszik s distális végük gyakran vagy letört, vagy ránczos. Ezek talán gyenge mutációt képviselnek; a rájuk tapadó anya-
