A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
A tüskék. Cidaris parast a d if er a, és de coratissima. 223 élei hullámosaknak mutatkoznak, szabálytalan közökben dichotomikusan elágaznak és egyesülnek s körülbelül 15 foglal el belőlük egy fél millimétert (397. ábra). A trabeculák gyakran felfelé domború ívben görbülnek. Feltételezhetjük tehát, hogy ennek a régiónak a harántmetszetében hasonlóképen szabálytalan, hullámos, sugaras septumokat s szabálytalan hálózatot észlelhetünk. A faj bélyegei. — A lectotípus volt az egyetlen példány, melyet SCHAFHÄUTL ismert s úgy látszik WÖHRMANN leírásának is ez az egyedüli alapja, bár még néhány más példányt és töredéket is kellett ismernie. Ezek a tények, továbbá a példány kitűnő megtartása arra vezethetik az embert, hogy ennek a magában álló példánynak a fontosságát túlbecsülve, a faj jellemző bélyegeinek tekintsem olyan vonásokat, melyek talán csupán egyéniek. így például a nyak hosszának az a változatossága, mely néhány más példányon észlelhető, gondolkodóba ejtheti az embert, vájjon a lectotípuson szembetűnő, szokatlan hosszúsága szükséges jellemvonásnak tekinthető-e. A bordák számáról minden bizonynyal fel kell tételeznünk, hogy a tüske nagyságával változik, sőt magán a lectotípuson sem olyan szabatos, mint első pillanatra látszik. A bordák felépítésében is változatosságot várhatunk: a lectotípus kezdetleges bordái különálló szemcsékből alakultak; a következő fokon a borda bibircsekre bomlik fel, melyek, ha a bordát distális irányban követjük, mindinkább összeolvadni látszanak, míg végre a borda distális részlete csupasz, díszítetlen gerinczczé alakul át; ezeknek a fokozatoknak bármelyike uralkodóan jelentkezhetik az idősebb, vagy fiatalabb, avagy a pánczél különböző részeiből származó tüskéken. Az alap részeinek ferdesége majdnem bizonyosan a pánczélon elfoglalt helyzettel kapcsolatos vonás, tehát egyik fajnak sem állandó tulajdonsága. 1 A vápa bordásságának, ha olyan rendetlen, mint a jelen példányon, ritkán tulajdoníthatunk nagyobb fontosságot. A bakonyi anyag. — Előrebocsátott megjegyzéseink megmagyarázzák, miért foglalkozunk az alább következő példányokkal e helyen, daczára annak, hogy nem hasonlítanak szorosan a lectotípushoz. Négy ép tüskénk és 3 töredékünk van a Jeruzsálemhegy raibli rétegeiből, s egy töredékünk a veszprémi Alsó Erdőnek a Reingrabner Schichten-hez sorolt, nyilván alsó raibli mészkövéből. A legutóbb említett példány rendkívül tökéletlen, egyik oldalán azonban 6 borda látható, melyek, úgy látszik, összeolvadt bibircsekből alakultak, s hasonlítanak a C. decoratissima bordáihoz. A Jeruzsálemhegyi példányok közül felületesen leginkább egy tüske proximális fele (XIII. tábla, 393. ábra) hasonlít a lectotípushoz ; az alapja hasonlóképp ferde, s a fogantyúja görbe. Nyaka azonban jóval rövidebb, úgy, hogy a görbület a tüske-test proximális régióját is módosítja. A test bordáinak száma 11, proximális részükön bibircsekre bomlanak fel, distális irányban ellenben simább bordákkal találkozunk. Éppen ebben az utóbb említett tekintetben látszik a példány inkább a C. decoratissimá-hoz, semmint a C. parastad if erá-hoz közeledni. Egy másik jeruzsálemhegyi proximális töredéknek kb. 20 bibircses bordája van; néhány közülük, mely finomabb, s felbomlottabb a többinél, két hosszanti mélyedésben csoportosul ; a mélyedések asymmetrikusan helyezkednek el, mindenik oldalon egy-egy. Csonka distális végének közepén nyomok láthatók, melyek másodlagosan calcittal kitöltött nagy axiális complexusra vagy lumenre utalnak. 1 A C. Hausmaniii jellemző bélyegének tekintették; lásd azonban e faj megvitatását (214. 1. és 221. 1.).
