A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
224 A Bakony triászkorú tüskéshó'riíi. A belső rész lazasága folytán a tüske talán még az állat életében némi zúzódást szenvedhetett, a mi azután a finomabb bordákkal kitöltött mélyedéseket hozta létre. A díszítés egyebekben a C. decoratissimd-éhoz hasonlít, a tüske méretei pedig nagyobbak a C. parastadifera méreteinél. Nyaka azonban egészen rövid. Átmérői a gyűrűnél 3'4 és 3'8 mm ; a töredék distális végén 3'6 és 4'5 mm. A négy meglehetősen teljes jeruzsálemhegyi tüske rossz megtartású, mállott, s legalább is az egyikük még kövesülése előtt görgetés folytán megkopott. Ez okból, bár a bordák világosan előtűnnek, a bibircseknek csak homályos jelei láthatók. A példányok egyike (396. ábra) rövid és meglehetős duzzadt; bordái erősen szembetűnőek és valószínűleg csak kevéssé voltak bibircsesek. Némely bordái között szemcsesorok nyomai mutatkoznak. A tüskék közül kettőnek mély üregei vannak a distális végükön, ami axiális lumenre utal A még hátralévő jeruzsálemhegyi példányt gyűjtője, LACZKÓ tanár úr IX. 57-nek jelölte, s mint Cidaris Braunii-X küldötte ki hozzám (394., 395. ábra). Bár csupán distális részlet, megtartása elég jó, s világosan mutatja azokat a jellemző bélyegeket, melyeket valószínűleg egykor a négy teljes tüske is magán viselt. Hossza 13"3 mm ; átmérői a proximális végén 3'8 és 3'9 mm; innen kezdődőleg a tüske distális irányban orsó módjára hegyesedik. Bár dorsoventrális lapítottsága majdnem semmi, díszítés dolgában mégis eltérés észlelhető, a mennyiben az egyik lapé négy sima, proximális végeiken bibircsekre felbomlani hajlandó bordából, a másiké ellenben öt (közülük egy csonka) durván bibircses, distális végeik felé simább bordából áll; mindenik oldalon van még egy-egy közbeeső sajátságokkal bíró borda, melyekkel együtt számuk összesen 11-re rug. Mindezeknek a példányoknak a C. decoratissimá-hoz történt beosztásához szó férhet, én azonban egyfelől nem látom ennek az eljárásnak semmi komoly akadályát, másfelől nem találok egyetlen kétségtelen raibli fajt sem, amelybe jobban bele volnának illeszthetők. Ehez a fajhoz sorolni őket minden esetre jobb, mint uj fajt létesíteni a kedvükért. A faj rokonsága. — Az elnevezés alapja kétségtelenül „eine gewisse Ähnlichkeit mit Cidaris decorata" (WÖHRMANN , id. helyen), ha azonban mikrostructurája tényleg olyan, a milyenre e helyen következtettünk volt, akkor ez azt bizonyítaná, bogy a C. decoratissima nem lehet raibli mutációja vagy egyenes leszármazottja a C. decorata-nak. A test mikrostructurája inkább hasonlít egy olyan szabálytalan alakra, mint a minő a C. Waechteri, de aligha annyira rendetlen, mint a C. dorsatá-é. A Bakony cassiáni rétegeiből származó, s e munkában a C. Waechteri-hez sorolt példányok némelyikének díszítése nagyon hasonlít a C. decoratissima-éhoz, miért is hajlandó vagyok a raibli fajt ebbe a csoportba belefoglalni. A durvább díszítés a C. similis-re is emlékeztet, mikrostructurája azonban szembetűnően eltérő. Radiolus raiblianus n. sp. (XIII. tábla, 399—403. ábra és XVI. tábla, 450, 451. ábra.) Diagnosis. — Cidaroida, melynek elsőrendű tüskéiben a következő mikrostructura észlelhető: külső rétegében finom, kissé hullámos, dichotomikusan elágazó septumok, világos trabeculákkal összekötve ; középső rétegében szabálytalan elrendeződéséi, nagyobb szemű hálózat, mely még ennél is rendetlenebb rétegen keresztül
