A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
A tüskék. Cidaris parast a di f er a, é s de coratissima. 207 Az alább következő ismertetés ezeken és a holotípuson alapul, eltekintve a külön kiemelt eltérésektől. A bakonyi példányok leírása. — Ezeknek a hengeresebb tüskéknek a legszembetűnőbb bélyege a test durvasága és szabálytalansága. A tüskék nemcsak rendetlenül helyezkednek el, hanem nagyságra és alakra nézve is változók, úgy hogy a testen néhány kiugró bibircs mellett apró bibircsekből álló csoportokat láthatunk. A tüskék általános durva, érdes külseje kétségkívül gyakran onnan van, hogy anyakőzet tapad rájuk, a mi azonban a maga részéről valószínűleg a tüske felszínének érdességére vezetendő vissza, s az idegen anyag egy részét némely esetben talán spongiák, hydrozoumok és egyéb hasonlók maradványai teszik, melyek még élő állapotában megtelepedtek a tüskén. Ezt tapasztaljuk különösen két példányon, melyek lelőhelye a Giricses domb. A töredékek sokkal rövidebbek, semhogy a tüske hosszúságára vonatkozólag kielégítő becslés alapjául szolgálhatnának. A leghosszabb töredék hossza 15'9 mm, legnagyobb átmérője 3'2 mm; mindkét végén csonka, s legalább 23 mm hosszú tüskéből származik. A holotípus, melynek alapja megmaradt, 15'5 mm hosszú, átmérője 2'8 mm, s szükségképpen legalább 20 mm-nyi hosszúságot ért el. Az átmérők a bibircseket is magukba foglalják. Ezek a becsült hosszúságok nagyon megegyeznek a C. Wissmanni-nak a Cserhátról származó termetesebb tüskéivel, melyek közül a legvastagabbnak 2*8 mm volt az átmérője. Ezt a vastagságot gyakran eléri, sőt fölülmúlja ez a varietás, melynek legnagyobb megmért átmérője 3'9 mm (360. ábra). Természetesen akadnak meglehetősen megnyúlt tüskék is, miknek átmérői kisebbek, mint a fennebb említettek; egy tüsketest distális vége közeléből származó 6 mm hosszú töredék legnagyobb átmérője p. o. T2 mm. Egészben véve azonban ezek a tüskék aránylag vastagabbak, mint az ugyanarról a lelőhelyről származó normálisabb C. Wissmanni tüskéi. Egy distális töredék a XI. szelvény z'-vel jelölt rétegéből (XII. tábla, 361. ábra) 12'4 mm hosszú, legnagyobb átmérője 4 mm. Minthogy a bibircsei alacsonyak, simák, tehát úgy látszik elkoptak, a bibircseket magába foglaló átmérője eredetileg ennél még nagyobb lehetett. A C. Wissmanni példányainak alapjára vonatkozó leírás e varietására is ráillik. Meglehetős nagy, elég jól megtartott alap találtatott a XI. szelvényben, úgy látszik az imént leírt testtöredék közvetlen közelében (XII. tábla, 362. ábra). Meglehet, hogy hozzája tartozott. Gyűrűje, melynek átmérője 2'9 mm, 0'6 mm magas, némileg szögletesen kiugró szalag. Bordázatnak nyoma sincs rajta. Mikrostructuráját két jellemző cserháti példányból készült csiszolatokban tanulmányoztam. A csiszolatok meglehetős homályosaknak bizonyultak, lényeges vonásaik azonban megfelelően kifejezésre jutnak a XV. tábla 446. ábrájában is. Axiális complexusa laza összetételű, s helyenként lumenné omolhat össze; mint a típusos C. Wissmanni-näl, úgy itt is a teljes átmérőnek kb. negyedrészét foglalja el s haránt irányban megnyúlt. Az a nagyszemű, szabálytalan hálózatból álló réteg, mely az axiális complexus szegélyét alkotja, nem egészen olyan jól fejlett, mint a normális alaknál, s hirtelenebbül megy át a sugaras septumokból álló külső rétegbe. Ezek a septumok szakaszonkint dichotomikusan elágaznak, de nem olyan mértékben, hogy a kerület közelében szorosabban kellene elhelyezkedniük. Trabeculáikkal együtt hálózatot alkotnak, mely szabálytalanabb, mint a normális alaknál, s a kerület felé még szabálytalanabbá lesz. A kerület közelében kb. 44 septum esik 1 mm-re,
