A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
208 A Bakony triászkorú tüskéshó'riíi. közelebb a centrum felé pedig kb. 50. Az egész szerkezet tehát finomabb, mint a normális alaké, melynek megfelelő számai 37 és 32. Hat példány, — czédulájuk szerint öt a veszprémi VI. szelvény e rétegéből, és egy az e 4 rétegből, — simább felületű, rövid, tojásdad alakot képvisel, mely a C. Wissmanni, vagy a var. midis circum-apicális régiójából származhatik. Az e 4 rétegből származón, bár proximális vége hiányzik, úgy látszik, megvolt a var. midis minden jellemző vonása, kivéve a hosszúságát és a hengeres alakját. Hossza 5"7 mm (megméretése óta valami csekélység letört róla), átmérője 2 mm-től 2'3 mm-ig növekedik, azután fokozatosan csökken. Bibircsei közép helyen állanak a legömbölyödött és a tövis-alak között, s az egyik lapon haránt elrendezkedésre hajlandók. Az e rétegből származóknak czédulázott töredékek közül kettő majdnem teljes, bár tulajdonképpeni alapjuk hiányzik. A rövidebbik (XII. tábla, 363, 364, ábra) 5'3 mm hosszú, kissé lapított, legnagyobb átmérői 2"7 és 3'5 mm, nyakának átmérőjét 1 mm-re becsülhetjük. A tüske hirtelenebbül duzzad meg, mint ahogy a vége felé kihegyesedik, egyik lapján a bibircsek kiugróbbak, mint a másikon. A másik példány (XII. tábla, 365, 366. ábra) hasonló jellegű, 7"2 mm hosszú, legnagyobb átmérői 2'9 és 3'3 mm; végé felé valamivel hirtelenebbül hegyesedik ki, mint az előbbi példány; a nagyobb bibircsek hosszanti elrendezkedésre hajlandók. A többi töredék közül három distális tüskevégeknek felel meg; ezek meglehetős hirtelen hegyesednek ki, felszínük sima, s világos, gyakran hegyes bibircseik vannak. Ez a tojásdad alak igen jellegzetes, ezidőszerint azonban semmi okunk sincs arra, hogy ne soroljuk a C. Wissmanni-hoz. „Cidaris" Hausmanni. 1841. Cidaris Hausmanni W ISSMANN H. L. in M ÜNSTER : Beitr. z. Petrefactenk. IV, 44. 1., III. tábla, 14 a—d. ábra. 1855. Cidaris Hausmanni W ISSMANN, DESOR E.: Synops. Ech. foss 19. 1., II tábla, 2 a—d. ábra. 1855. Cidaris Hausmanni W ISSMANN, K OECHLINS CHLUMBERGER J. : Bull. Soc. geol. France (2), XII, 1064. 1: 1863. Radiolus Hausmanni W ISSMANN, BEYRICH H. E. : Monatsber. preuss. Akad. Wiss. Berlin, 1862. évf., 30. 1. 1865. Cidaris Hausmanni W ISSMANN, L AUBE G. C. : Denkschr. Akad. Wiss. Wien, Math.-Nat. Cl. XXIV, 2. rész, 284. 1., IX. tábla, 13. ábra. 1900. Cidaris Hausmanni W ISSMANN, H ESSE E. K. : N. Jahrb. f. Mineral. Beil.-Bd. XIII, 228. 1., 1. ábra. 1904. Cidaris Hausmanni W ISSMANN, B ROILI F.: Palaeontogr. L, 154. 1., XVII. tábla, 25, 26. ábra. Diagnosis. — Cidaroida, melynek elsőrendő tüskéiben a következő mikrostructura észlelhető: finom, hullámos septumok legyezőszerű csoportokba rendeződnek, s általában a nem igen szembetűnő axiális complexusból hajlandók kisugárzani. Normális tüskéi gömbölydedtől vékony orsóalakúig változnak, gyakran szabálytalan alakúak, de dorso-ventrális irányban nem összenyomottak; díszítésük bibircseket viselő hosszanti bordákból áll; a bibircsek összeolvadhatnak és eltűnhetnek; alapjuk a tüske főtengelyéhez képest ferde; nyakuk rövid, s határozott distális pereme van; gyűrűjük nem kiugró, s az alap a gyűrű alatt összefűződik. Lectotípusa a MüNSTER-nél ábrázolt tüske (1841, III. tábla, 14 b ábra), mely St. Gassian cassiáni rétegeiből származik, s jelenleg a müncheni Palaeontologiai Museumban van.
