A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi

206 A Bakony triászkorú tüskéshó'riíi. bordák lefutása irányában megnyúltak. (XII. tábla, 357, 358. ábra) Nehéz eldönteni, vájjon ez ránczos díszítésnek, avagy a stereom-szerkezet kimállásának minősítendő-e ; nagyobb rendszertani fontossága egyik esetben sincs. Ez a ránczos felszín jól megfigyelhető egy Giricses dombról való test-töredéken, mely egyébként szorosan megegyezik az ugyanonnan származó normális példányokkal. Ugyancsak a Giricses dombról került elő egy sajátságosan meggörbült vékony testtöredék is, mely 7'7 mm hosszú, s kb. 0'8 mm vastag a bibircsek kizárásával; utóbbiak kicsinyek, tövisszerűek, egészen rendetlenek s számuk az egész töredéken mindössze 10. E példányok egyikének sem maradt meg az alapja igazán jó állapotban. A vápa szegélyén némely esetben mégis megvannak a bordázás nyomai, a gyűrű finomabb bordázata azonban egyetlen esetben sem fedezhető fel. (XII. tábla, 356. ábra.) Ezzel befejeztük azoknak a bakonyi tüskéknek az ismertetését, melyekre szabály szerint a C. Wissmanni elnevezést alkalmazhatjuk, minden további megkülönböztetés nélkül. Nem térnek el semmiféle szembetűnő bélyegben az e fajhoz tartozó st. cassiáni tüskéktől, kivéve a nagyságukat, a mennyiben a st. cassiániak rendszerint sokkal nagyobbak. Áttérünk ezek után egy csomó tüskére, melyek úgy látszik, szoros rokonságban vannak a C. Wissmanni-va\, vagy talán a C. Waechteri-vel, de egyúttal meglehetős homogén és független csoportot alkotnak. Igen hasonlítanak azokhoz a termetesebb, cylindrikus, kevésbbé tövisszerű bibircsekkel díszített cserháti tüskékhez, melyeket éppen az imént irtunk le C. Wissmanni néven; ez okból indokoltnak látszik őket egyelőre az itt következő néven ismertetni: Cidaris Wissmanni var. nov. rudis. (XII. tábla, 259—366. ábra, XV. tábla, 446. ábra.) Diagnosis. — C. Wissmanni, melynek elsőrendű tüskéi vékony csiszolatban finomabb és kevésbbé világos mikrostructurát mutatnak, mint a típus-példány, külső rétegüknek hálózata nem kisebb szemű a tengely felé; a kerületi tüskék testének átmérője (becslés szerint) kb. 0'14-a a tüske hosszának, s igen egyenlőtlen nagyságú és eloszlású bibircsek borítják sűrűn. A leírt anyag. — A Cserhát cassiáni rétegei (Leitner-udvar) 155 töredéket szolgáltattak, melyek közül néhány normális C. Wissmanni-nak, sőt esetleg más fajnak is bizonyulhatna, ha érdemes volna valamennyit megtisztítani a szorosan rájuk tapadó anyakőzettől. Négy jó töredék származik a Giricses domb alsó réteges mészkövéből. A veszprémi VI. szelvény egy töredéket szolgáltatott az e 4 jelű rétegből, s 9 igen homályos és kétes töredéket az e-ből. A veszprémi XI. szelvény i jelű rétegéből egy proximális és egy distális tüskevég került elő, melyek talán ide sorozandók. Az eddigiek mindannyian kissé megnyúlt, kerületi vagy infraambitális tüskéket képviselnek. Van még néhány rövidebb, inkább tojásdad, hihetőleg circumapicális tüskénk a VI. szelvényből előkerült példányok, vagy töredékek soraiban; ezek közül czéduláik szerint egy az e 4 rétegből, 6 pedig az e rétegből származik. Haránt vékonycsiszolatok készültek három jellemző cserháti példánytól. Holotípusa: egy cserháti tüske (XII. tábla, 359. ábra). A cserháti anyagból néhány teljesebb példányt kiválasztottam és a mennyire lehetett, megtisztítottam.