A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi

204 A Bakony triászkorú tüskéshó'riíi. picális lapon, míg a másik lapon három vagy négy szemcsés bibircsekből álló sor foglal helyet. A test felszíne a bibircsek között jó megtartású példányokon egészen sima, helylyel-közzel azonban, különösen a mállott példányokon, a stereom mikrostrukturája is homályosan előtűnik. Utóbbi rendetlen, és pedig még nagyobb mértékben, mint a harántmetszet alapján várhatnók; a C. similis-t jellemző világos hosszanti barázdáltság nem fedezhető fel rajta. A test fogantyúján azonban a hosszanti barázdák világosabbak lehetnek, mint a minőknek LAUBE 8 b ábrája mutatja őket. Ezt megerősíti, bár nem nagyon erősen, az egyik KLIPSTEIN-gyűjteménybeli proximális tüskevég (E 8422). Ennél a nyak után sima fogantyú következik, mely kb. 2 mm hosszú és határozottan sávos. A test bibircsei azonban számosabbak és szorosabban ülnek, mint a holotípusnál és az ahoz hasonló alakoknál, úgy hogy a példány talán inkább a C. Waechteri-veX hozható rokoni kapcsolatba. LAUBE 8 b ábrájának nyaka 1 mm hosszú, distális irányban összeszűkül és durvább barázdákat visel, mint a test. Az E 8422 példányé aránylag rövidebb és elmosódott. Ugyanazon ábra és példány gyűrűje finoman bordázott, s a nyakhoz képest nem ugrik elő annyira, mint a C. siniilis-né\. A vápa széle LAUBE leírása és ábrái szerint mélyen bemetszett rovátkákat visel. Az E 8422 példányon a bordáknak nyomai láthatók. Mikrostructurája axiális complexusból áll, mely keresztmetszetben tanulmányozva (XV. tábla, 445. ábra) a teljes átmérőnek kb. egynegyed részét foglalja el, s haránt irányban megnyúlt. Ezt aránylag nagy, rendetlen szemekből álló réteg övezi, melynek szemei fokozatosan kisebbednek, s a középpontból kisugárzó sorokba rendeződnek. A sugaras septumok finomak, világosak, alkalmilag dichotomikusan elágaznak, úgy hogy a kerületen számuk éppen kétszer akkora, mint eredetük helyén, s kissé szorosabban helyezkednek el. Dichotomikus elágazódásuk folytán kissé hullámosak. A trabeculák szintén finomak és világosak s meglehetős szabályos négyzet, vagy téglalap alakú hálószemeket alkotnak. A kerület közelében az egy milliméterre eső septumok száma kb. 37, közelebb a középpont felé pedig kb. 32. E mikrostructura eltérése a C. similis-étői figyelemre méltó, ha tekintetbe vesszük a külső alakjaik hasonlóságát. Nagyobb szabályosságától, s hálójának finomabb szemeitől eltekintve, ez a mikrostructura inkább a C. Waechteri-ére hasonlít, mely fajjal a C. WissmanniA szintén gyakran összezavarták (1. a 201. lapon). A külső alak eltérése főleg abban nyilvánul, hogy a C. Wissmanui-nak vékony buzogány alakja és világos, tövisszerű bibircsei vannak, ellentétben a C. Waecliteri kiszélesedő, összenyomott, inkább kulcsra emlékeztető termetével és kisebb, gyakran összefolyó bibircseivel. Mindazonáltal nagy számban akadnak példányok, melyeket nem lehet biztosan meghatározni, legalább is mikroszkópos vizsgálat nélkül. A bakonyi anyag. -- Azok a tüskék, melyeket legkevesebb kétséggel e fajhoz sorolhatok, valamennyien cassiani korúak, s a következő lelőhelyekről származnak: Cserhát (Leitner-udvar) 40 példán}!; veszprémi VI. szelvény e jelű réteg, 1 példány, e 4 jelű réteg, 1 kétes töredék ; Veszprém, Giricsesdomb, mélyebb réteges mészkő, 4 példány. Ugyanezekről a lelőhelyekről más tüskéink is vannak, melyek e fajnak egy vagy két varietását képviselhetik, egy harmadik alak pedig a Jeruzsálemhegy raibli rétegeiből került elő ; ezekre még visszatérünk.