A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi

196 A Bakony triászkorú tüskéshó'riíi. Diagnosis. — Cidaroida, melynek elsőrendű tüskéit finom, szorosan elhelyezett, hullámos, dichotomikusan elágazó és egymásba olvadó septumokból álló s kicsiny axiális complexussal bíró mikrostructura jellemzi; normális (kerületi) tüskéi buzogány-alakúak, dorso-ventrálisan összenyomott, hosszanti irányban barázdált testtel, melynek díszítése erős, világos, subequális bibircsekből áll; utóbbiak rendesen tövisszerűek, az egyik (? adapicális) oldalon fejlettebbek; nyaka világosan elkülönül, barázdás; gyűrűje éles, kiugró, barázdás; vápájának széle kiemelkedő, sima. A holotípus a DESOR reprodukálta ábrákon feltüntetett példányok egyike kell hogy legyen, én tehát MÜNSTER 24 b ábrájának eredetijét választom, minthogy ennek megvan az alapja. St. Cassianról származik s a müncheni Paleontologiai Museumban őriztetik. Megjegyzések a St. Cassiani anyagra. — Teljes tüskét MÜNSTER nem látott s én sem ismerek olyant. A British Museumban (KupsTEiN-gyűjtemény) lévő leghosszabb példány 18'5 mm-es, legnagyobb harántátmérője a bibircseket beleértve 2'4 mm, legnagyobb sagittális átmérője 24 mm. Egy tüske proximális vége ez s legnagyobb vastagságát hosszának körülbelül kétharmada táján éri el. A gyűrű átmérője 1'9 mm; a vápa külső átmérője 1'2 mm. Ugyanabban a gyűjteményben egy distális tüske-vég 10 mm hosszú s harántátmérője P7-ről 0'6 mm-re, sagittális átmérője 1'5-ről l'O mm re csökken. Tényleges vége, úgy látszik, még az állat életében eltörött s a törött szélei legömbölyödtek s kissé megvastagodtak. Ez adatokból számítva az eredeti töredéknek legalább is 35 mm hosszúnak kell lennie. A 3 mm harántátmérőjű töredékek tehát, — a minő akad egynéhány, — legalább is 44 mm hosszú tüskékből származnak. MÜNSTER kiegészítése talán még ennél is hosszabb tüskére utal. A többség kétségkívül kisebb volt. A vápa kicsinysége apró kúpra s valószínűleg kicsiny pánczélra mutat. A bordák szabályossága igen szembetűnő bélyeg. MÜNSTER szerint számuk 8—10. A fennebb először megmért példánynak 8 bordája és széles, sima háta van. Egy keskenyebb proximális töredéken 5 borda van és egy keletkezőfélben lévő hatodik. A legnagyobb proximális töredéken és az előbb említett distális töredéken 7 borda van és egy csökevényes, vagy keletkezőben lévő nyolczadik. A 10-es szám ritkának látszik és oly tüskékre szorítkozik, melyeknek a hátukon is vannak bordáik. A bibircsek rendesen töviskékké alakultak s kissé distális irányba hajolnak. A leghosszabb proximális töredék egyik oldalsorában 19 van s ezek összesen 15'5 mm-t foglalnak el a tüske testén. Rendesen az oldalsorok szoktak teljesebbek és szabályosabbak lenni s az ide tartozó bibircsek dorso-ventrálisan kissé összenyomottak; az adapicálisnak feltételezett lapon az előbbiek közé iktatott sorok szembetűnőbbek, de kevésbbé szabályosak. A sorok között és a gyakran sima hátulsó (? adorális) lapon igen finom hoszszanti barázdák láthatók, melyek a sugaras septumok kiugrása folytán keletkeznek. A trabeculák szintén világosan láthatók. A nyak barázdái valamivel durvábbak a testen lévőknél. A gyűrűt rendesen a distális oldalán lapos fennsík, a proximális oldalán pedig a kúpos alappal folytonos lejtő metszi éles szélűvé. Mikrostructurája (XV. tábla, 444. ábra) axiális complexusból áll, mely elfoglalja a teljes átmérő egy hetedét, továbbá igen szorosan elhelyezkedő, elmosódott trabeculákkal egyesített sugaras septumokból. E septumok folytonosan divergálnak, villa módjára elágaznak és újból egyesülnek, úgy hogy valamennyinek saját-