A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
A tüskék. Cidaris parast a di f er a, és de coratissima. 197 szerű hullámos lefutása van. A bibircsek táján legyező módjára kiterülnek és rohamosan, villa módjára elágaznak s egyúttal megvastagodnak. A trabeculák a kerület felé valamivel vastagabbaknak látszanak, de igen rendetlenek; a metszet belsőbb részeiben csakugyan nagyon nehéz őket egyáltalán megkülönböztetni. Itt a septumok gyakran rövid, elszigetelt tömbökre bomlanak fel, mely jelenség oka valószínűleg átlyukasztottságukban rejlik. A kerület közelében körülbelül 70 septum esik egy milliméterre, mely adat egyszersmind a felszín barázdáira is áll, a bibircseknél azonban annyira megduzzadnak, hogy csak 40 fér belőlük egy milliméterre. Az ábrázolt metszetben az axiális complexus stereom-kötegei főleg a transverzális síkkal párhuzamosan látszanak elrendezkedni. Ez az első látszatra elszigetelt jelenség, ha kapcsolatba hozzuk az oldalsó bibircssorok nagyobb állandóságával, fundamentális és primitiv bilaterális symmetriára utal. Néhány kicsi, megnyúlt, látszólag a C. alatú-hoz tartozó tüske valóban igen hasonlít némely összenyomottabb C. similis tüskéhez. A bilaterális alakot talán legjobban megtartotta a C. similis ama varietása, melynek KLIPSTEIN (1843) a C. bispinosa nevet adta. Ezt a nevet, minthogy DEFRANCE már előbb (1817) használta, D'ORBIGNI A. (1849) C. subbispinosá-ra változtatta. Ezt az alakot DESOR (1855) mint független fajt megtartotta, LAUBE (1865, 291. 1.) azonban a C. Wismauni-hoz sorolta mint synonymát, azzal a megjegyzéssel, hogy a faj „auf ein schlechtes Bruchstück" volt alapítva. LAUBE hihetőleg soha sem látta a töredéket, melyről KLIPSTEIN azt írja, hogy „höchst niedlich". LAUBE eljárását követte BROILI (1904, 156. 1.). A holotípusát nem sikerült a British Museumban kinyomozni, minthogy pedig KLIPSTEIN ama sajátkezűleg írott jegyzékében, — melyet gyűjteményének eladása alkalmával a múzeum meghatalmazottainak átadott, — nem szerepel, valószínű, hogy már elveszett, mielőtt a gyűjtemény átvétetett volna. Mindazonáltal KLIPSTEIN leírásából világosan kitűnik, hogy a tüske teste dorso-ventrálisan összenyomódott s mindegyik oldalán két-két sorozata látható a tövisszerű bibircseknek, a mint azt KLIPSTEIN 12 b ábrája is feltünteti (melyet DESOR helytelenül a felső, vagyis adapicális lap bemutatására használt fel), továbbá, hogy a lapított felületeket finom, alig látható hosszanti barázdák borítják. Ezek a vonások annyira jobban egyeznek a C. similissei, mint a C Wismanni-val, hogy észszerűbbnek látszik a C. bispinos-át az előbbi faj egyéni változatának tekinteni. A holotípus hiányában biztosabb a végleges ítéletet felfüggeszteni, annyival is inkább, mivel ez az elhatározás azt eredményezné, hogy a Cidaris similis névnek át kellene engednie a helyét a C. subbispinosá-nak. Még határozottabban bilaterális alakot találtam a wieni Geologische R^ichsanstaltban, egy csomó C. Wismanni-nak czédulázott tüske között; e példány azóta a British Museumnak ajándékoztatott (E4700). Nolcz mm hosszú test-töredék, átmérői 1'9 és L2 mm. Egyik oldalán 5 bibircsből, másik oldalán 3 bibircsből álló sor van. A felszín többi részét finom barázdák borítják. BROILI (1904) azt mondja, hogy a Cidaris similis, — melyet ő csupán a C. Braunii (= Waechteri) vékony változatának tekint, — előfordul a Seiser Alp Pachicardiumos tufájában. Nem emlékszem a példányokra, az ő 27, és 29. ábrái azonban nem mutatják azt a szabályosságot, mely a C. similist jellemzi: 27 a ábrájának bibircsei egészen szabálytalanok. Daczára annak, hogy külső alakjuk alapján bizonyos tüskékről bajos eldönteni, hogy a C. similis-hez, a C. Waechteri-hez, vagy pláne a C. Wissmanni-hoz
