A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi

A tüskék. Cidaris dors ata. 193 a stereom sugaras septumainak éleit képviselik, szemcsékre bomlanak fel, melyeknek fejlettsége változó. LAUBE azt írja róluk, hogy pontozottak („dunktirte" sic); csakhogy a pontozottság csakis akkor mutatkozik, ha a díszítés kopott, mikor is a sugaras septumokat egyesítő trabeculák és a közöttük lévő „pontok" előtűnnek. LAUBE 5 c, d, e ábráinak eredetijei, úgy látszik, nem e fajhoz tartoznak. Körvonaluk eltérő, a mennyiben hirtelen megduzzadnak, s a bibircsek és töviskék is, melyek nagy számban követik a bordák lefutását, sokkal erősebbek, a normális C. decorata majdnem mikroszkópos finomságú szemcséinél. A C. decorata néhány jó megtartású tüskéjén azonban a szemcsézettség chagrinszerűvé lesz, s durvább, mint a barázdák. Ekkor határozott corticális réteget alkot, mely a sugaras septumokat elborítja. Úgy a chagrínszerű cortex, valamint ott, ahol ez elkopott, a septumok is világosan láthatók két St. Cassianról származó töredéken (Brit. Mus. E 1024). Microstructuráját egy hasonló töredék metszetén láthatjuk (Brit. Mus. E 4607 ; XV. tábla, 442. ábra). Itt kitűnik, hogy a cortexet a sugaras septumok hirtelen kiszélesedett, és szorosan egymáshoz illeszkedő külső végei alkotják. Nem képez olyan világosan elütő szerkezetű réteget, mint némely későbbi Cidaridánál, miből kifolyólag vastagsága határozatlan, de nagyjából O'l—02 mm-ig terjedőnek vehetjük. A sugaras septumok rétege kb. 0'9 mm vastag. A septumok ékalakúak, a kerület felé valamivel rohamosabban vastagodnak. Némileg legyezőszerű kötegekbe csoportosulnak a bordák alatt, s eredetük közelében alkalmilag dichotomikusan elágazhatnak. Finom, szabálytalan hálózatú rétegből indulnak ki. Ezen belül foglal helyet az axiális complexus; ez sokkal nagyobbszemű, igen szabálytalan hálózatból áll, melynek szemei a középpont felé ismét kisebbedni látszanak. Valószínűleg szabálytalan felszívódás történt a tüske tengelye körül, úgyhogy némely példánynak a látszat szerint nagy axiális csatornája volt, mely most a színes anyakőzet folytán láthatóvá lett, míg más példányokon ilyesminek nyoma sincsen. A leírt metszeten bajos meglátni, vájjon axiális stereomja van-e, vagy sem. A centrumtól kifelé az axiális complexus vastagsága kb. L47 mm. Ezek szerint a tüske haránt metszetének átmérőjét 100-nak véve, a viszonylagos vastagságok így oszlanak meg: cortex 3, septumos réteg 18, az axiális complexus teljes átmérője 58. A Seiser Alp pachicardiumos rétegeiből származó példányok nem ütnek el szembetűnően a St. cassiani tüskéktől. A részemre hozzáférhetők (Brit. Mus. E 4614 és E 4696) többnyire aránylag vékonyabbak, s dorsoventrális differentiálódásuk szembetűnőbb, abból kifolyólag, hogy az egyik lapjukon (az adorálison ?) bordák nincsenek. Néhány meglehetős kicsiny példányt BROILI is ábrázolt. A bakonyi anyag. — A Cserhát (Leitner udvar) cassiani rétegei néhány általában mállott töredéket szolgáltattak, melyek e fajhoz tartozhatnak. Bár nehéz őket megkülönböztetni némely töredékektől, melyek valószínűleg a Cidaris fascicuJatá-hoz tartoznak. Vékony csiszolataik, sajnos, semmiféle szerkezetet nem árultak el. A veszprémi VI. szelvény e 4 jelű rétegében is találtatott egy distális tüskevég, mely valószínűleg a C. decorata-tól származik. A Jeruzsálemhegy raibli-rétegeiből egy distális tüskevégünk van, melynek méretei 7X15 mm. Hat bordája van (342. ábra). E töredéken hosszanti barázdák láthatók a bordák közötti intervallumokban, s a jellemző microstructura felismerhető az eltörött proximális végén. A barázdák finomabbak, mint a normális cassiani A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. I. köt. 1. rész. Pal. függ. 13