A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
194 A Bakony triászkorú tüskéshó'riíi. példányoknál: kb. 35 esik belőlük 1 mm-re. A barázdák eme legnagyobb finomsága a pachicardiumos tufából származó példányokon is megfigyelhető volt. «Cidaris» fascictilaia. (XII. tábla, 343. ábra.) 1843. Cidaris fasciculata v. KLIPSTEÍN A., Geol. Östlich. Alpen, 269 1., XVIII. tábla, 3 a—c és 7. ábra. 1855. Cidaris avena DESOR, Synops. Ech. foss., 21 1., II. tábla, 25. ábra. 1855. Cidaris fasciculata KUFSTEIN pars, DESOR, Synops. Ech. foss., 21. 1., II. tábla, 16. ábra. 1865. Cidaris fasciculata K LIPSTEIN, L AUBE G. C., Denkschr. Akad. Wiss. Wien, Math.-Naturw. Cl. XXIV. 2. rész, 293. 1., X. tábla, 12. ábra. Diagnosis. — Cidaroida, melynek elsőrendű tüskéi subcylindrikusak vagy orsóalakúak (fusiform), a feltételezett kerületiek szabálytalan, tompa hegyben végződnek, melyen néha határozott bordák vannak, a melyek a test felé elenyésznek, finom, hosszanti, szemcsékre felbomlott bordáknak engedvén át helyüket. Nyakának viszonylagos hosszúsága változó, felszíne finoman barázdás, oldalai rendesen homorúak, kiemelkedő distális szegélyben végződnek, mely rendesen ferde; gyűrűje jól kifejlődött, barázdás, majdnem egyenes; vápája széles, mély, kiemelkedő bordázott szegélylyel. Megjegyzések a cassiani példányokra. — A diagnosis azon a hat példányon (syntípusok) alapul, melyek a British museumbeli KnpsTEiN-gyűjtemény 651. számát viselik. Közülük ez alkalommal KLIPSTEIN XVIII. táblája, 3 a, b ábráinak eredetijét választom ki holotípus gyanánt (lelt. sz. E 9412); a 3 c eredetijének leltári száma E 9413; a 7. ábra eredetije a Cidaris avena DESOR holotípusa (lelt. E 4682); a fennmaradó öt példány lelt. száma 36495. LAUBE kétségtelenül helyesen járt el, midőn a C. avena-1 visszahelyezte a C. fasciculatá-boz, de nem vagyok tisztában azzal, hogy miért bélyegezte meg KLIPSTEIN 7. ábráját, azt írván róla, hogy „sehr ungenau". Igaz ugyan, hogy a példánynak most már csupán a distális fele van meg, ez azonban pontosan megegyezik az ábrával s nincs okunk kételkedni a másik fél pontosságában. A C. fasciculata egyéb példányainak hasonló jellegű nyakuk és alapjuk van. KLIPSTEÍN 7. ábrája a példányt ama három borda vagy gerincz egyikének oldaláról tünteti fel, melyeknek subtrianguláris metszetét köszönheti. KLiPSTEiN-nek e fajára vonatkozó kitűnő leírásához kevés hozzátenni valónk van, egy pár méret azonban (milliméterekben) még pontosabbá teendi azt. Holotípus E 9413 36495 a 36495 q Legnagyobb hosszúság 19"6 11'3 kb. 16'5 9*4 Legnagyobb átmérő 4"6 2'9 5 4 3'9 A nyak legnagyobb hosszúsága .... 2'8 2"5 2'0 kb. 1*6 A nyak legkisebb hosszúsága 2"2 1'7 kb. l'O LO A nyak legkisebb átmérője 3'0 2"0 2'7 2'2 Átmérő a gyűrűnél mérve 3'2 2"0 ? 2'2 A vápa külső átmérője 2'5 1'35 ? 1'5 E méretekből kitűnik, hogy a test viszonylagos vastagságában és a nyak viszonylagos hosszúságában tekintélyes változatosság lehetséges. A test bordáiból három esik egy mm-re azon az oldalon, a hol a nyak a legrövidebb, s számuk fokozatosan leapad milliméterenkint kettőre a test másik
