A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
192 A Bakony triászkorú tüskéshó'riíi. alább C. Meyeri néven leirandó példányra emlékeztet; LAUBE valamennyi C. fnstis példánya azonban aránylag vastagabb s axiális csatornájuk, úgy látszik, nagyobb volt. QUENSTEDT kimutatta eltéréseit a némileg hasonló C. Bronni KupsT.-től HESSE (1900, 230. 1.) a C. fnstis-1 közvetlenül a C. dorsata után helyezi. Utóbbinak egyes példányai tényleg hasonlítanak a C. fnstis-hoz, testük alakja és úgy látszik, axiális complexusuk laza szerkezete, ha ugyan nem teljes hiánya révén. Nehéz volna ennek az alaknak görgetett tüskéit a C. fnstis-tói megkülönböztetni, eltekintve attól, hogy az utóbbinak kisebb az alapja, a mi viszont egyéni rendellenesség is lehet. Bár magam sem tudok szabadulni attól a gyanútól, hogy a C. fnstis-hoz sorolt tüskék közül egynéhány a C. Meyeri-hez tartozhat, mely maga is bizonytalanul áll, — a többi pedig a C. dorsatá-hoz, — mégis, kényelmi szempontból megtartom ezt a nevet annak a néhány uborkaalakú tüskének a számára, melyet máshová nem lehet biztosan beosztani. A bakonyi anyag. — A veszprémi VI. szelvény e jelű cassiani rétegéből egy tüske 4'7 mm hosszú proximális részlete került elő, mely distális végén subcylindrikus és körülbelül 1'4 mm átmérőjű, proximális irányban 2'2 mm-ig duzzad, míg a gallérja átlag 0 6 mm átmérőjű. A Jeruzsálemhegy raibli rétegeiből négy homályos tüskénk van, melyek közül legalább is egy még mellékes vonásokban is hasonlít a holotípushoz (XII. tábla, 340, 341. ábra); ez 21'3 mm hosszú, átmérői a legszélesebb részén 6 mm és 7*2 mm; alapja a nyaknál letörött, átmérői e helyen 2 mm és 0'95 mm. Egy középvonala mentén kissé zúzott, subcylindrikus tüskét, mely a Tschapitbach pachicardiumos tufáiból származott, BROILI kételkedve e fajhoz sorolt (1904, XVII. tábla, 55. ábra), úgy hogy előfordulása a raibli rétegeken nem egészen új. „ Cida ris" deco ra ta. (XII. tábla, 342. ábra és XV. tábla, 442. ábra.) 1841. Cidaris decorata M ÜNSTER , Beitr. z. Petrefactenk. IV, 45. 1., III. tábla, 22 a, b,c. 1865 Cidaris decorata M ÜNSTER, L AUBE G. C., Denkschr. Akad. Wiss. Wien, Math.-Naturw. Cl. XXIV. 2. rész, 290. 1., X. tábla, 5 a, b, e ábra (de nem a c, d, /.). 1900. Cidaris decorata M ÜNSTER, H ESSE E., Neues Jahrb. f. Min., Beil. Bd. XIII., 227. 1. 1904. Cidaris decorata M ÜNSTER, BROILI F., Palaeontographica. L, 155. 1., XVII. tábla, 30—36. ábra. Diagnosis. — Cidaroida, melynek elsőrendű tüskéi rendes Cidaris típusú mikrostructurával bírnak; alakjuk megnyúlt, közelítőleg kulcsidomú (subclaviform) distális irányban hegyes, dorsoventrális irányban gyakran kissé összenyomott. Díszítése élesen kiemelkedő, legömbölyített bordákból áll, melyek részben a test egész hosszán végigfutnak, másrészük rövidebb, s az előbbiek között helyezkedik el; úgy a bordák, valamint a közök is hosszanti irányban finoman szemcsések és barázdáltak. Vápája durván bordás; gyűrűje finoman bordázott, vagy sima; nyaka a gyűrűtől a test alapja felé összeszűkül, szemcsésen barázdás. Megjegyzések a cassiani példányokra. — A British Museumban lévő KupsTEiN-gyűjteménybe tartozó testek egyikén, melynek legnagyobb átmérője 7'2 mm, 25 borda van, ezek közül 11 eléri a tüske distális végét, azaz pontosabban 11 mm-nél közelebb jut a végéhez. A közöttük lévő hosszanti barázdákból kb. 28 esik 1 milliméterre, a bordákon azonban durvábbak. Ezek a barázdák, melyek
