A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
A tüskék. Cidaris dors ata. 187 A cserháti töredékek meglehetősen kétesek. Egyiküknek valószínűleg axiális ürege volt s ha ez igaz, úgy nem tartozhatik e fajhoz. Tekintettel a Cidaris dorsata bőséges előfordulására St. Cassian környékén, a hol állítólag ez a legközönségesebb Echinoida-kövület, feltűnő, hogy a Bakony cassiani kőzeteiben oly kevés képviselője akad. Néhány esetleg e fajhoz tartozó igen apró tüskéről később lesz szó, „ Cidaris a cf. dorsata et Hausmanni czímen. „Cidaris" dorsata marginata mut. nov. (XI. tábla, 312—333. ábra és XIV. tábla, 439. ábra.) Diagnosis. — C. dorsata, melynek mikrostructurája a rendesnél durvább, belső rétegének sugaras septumai pedig adcentrális irányban annyira rendetlenek, hogy axiális complexushoz válnak hasonlókká; a tüskék adapicális lapján lévő bibircsek jól szembetűnők s gyakran összenyomott töviskékbe mennek át, különösen a supra-ambitális tüskékben ; a supra-ambitális és adapicális tüskék distális végein üregek hajlandók kialakulni, melyeket gyakran összeolvadó bibircsekből álló perem vesz körül. A leírt anyag. — Valószínűleg helyes eljárás lenne a C. dorsata valamennyi raibli korú tüskéit e mutációhoz sorolni, bár egynéhányat közülük nem lehet biztonsággal megkülönböztetni a faj normális alakjától. így pl. ide sorolnám a Wettersteingebirge raibli rétegeiből származó ama példányt, melyet SCHAFHÄUTL (1865, V. tábla, 3. ábra) „Cidaris pirifera AGGASSIZ" néven ábrázolt; ennek eredetije a müncheni Palaeontologiai Museumban van. Hasonló példányok kerültek a vvieni Geologische Reichsanstaltba Issjöchl Carditá-s rétegeiből. A raibli korú lelőhelyek jegyzékét v. WÖHRMANN adta meg (1889). A Rammelsbachról (Seehausl való töredékek, melyeket ő Cidaris Braani néven ábrázol (V. tábla, 14. ábra), nagyobb valószínűséggel ebhez az alakhoz, vagy esetleg a C. alat<i proculiformis-hoz látszana ktartozni. Ugyancsak ide sorolható talán SCHAFHÄUTL „ Cidaris alata GoLDF."-ja (1863, Süd-Bayerns Leth. Geogn. 341. 1., LXV. tábla, 23 a—b ábra), mely találtatott: „im schwarzgrauen Tonmergel der Schachenalpe am Wetterstein". A Bakonyban a következő lelőhelyek szolgáltattak példányokat: a Jeruzsálemhegy kb. 33-at, a Veszprém-Jutási Vasút I. bevágása 3 rosszul megtartott töredéket. Holotípusa a jeruzsálemhegyi o példány (XI. tábla, 319—321. ábra). A példányok leírása. — A jeruzsálemhegyi tüskék majdnem teljes sorozatot képviselnek, a kicsiny, valószínűleg infra-ambitális alakoktól és a körtealakú, vagy közelítőleg kulcsalakú ambitális tüskéktől kezdve, — melyek mindanynyian csak kevéssé térnek el a normális alak megfelelő tüskéitől, — a lapítottabb, distális végükön kivájt, supra-ambitális alakokon keresztül egészen fel a lemetszett, s kivájt végű adapicális tüskékig, melyek szorosan emlékeztetnek a C. alata poculifortnis adapicalis tüskéire. A következőkben e különböző alakoknak a jeruzsálemhegyi anyagból választott példáit fogjuk sorban ismertetni. Akármelyik jó megtartású, bármely régióból származó tüske adorális lapja elüt az adapicálistól bibircseinek kisebb méretei révén, eltekintve a distális végétől, ahol a bibircsek az adapicális lapon ülőkhöz hasonlók. így pl. az a jelű, kicsiny infra-ambitális tüskéből származó testen (312, 313. ábra) finom bibircsek foglalnak el 7*5 mm-nyi részt a 11 "2 mm-nyi teljes hosszúságból; ezek a bibircsek alacso-
