A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi

188 A Bakony triászkorú tüskéshó'riíi. nyak, s kb. 4 esik belőlük 2 mm hosszúságra. Ugyanennek a lapnak a distális régióját két lepréselt töviskékből álló harántsor foglalja el; a töviskékből három esik 2'5 mm szélességre, hosszuk pedig egyenkint kb. 14 mm lehet. Adapicális lapját a legutóbb leírtakhoz hasonló bibircsek borítják rendetlenül, melyek azonban nem egészen olyan hosszúak és nem annyira lepréseltek, különösen a distális régióban, a hol kb. négy foglal el 2'5 mm széles vagy hosszú vonalat. Az oldalak mentén a bibircsek kissé hosszabbak és kissé lapítottak, gyenge hajlandóságot mutatva ilyképpen zászlók képzésére. Egy kicsiny, 10'3 mm hosszú testen (b), melynek legnagyobb átmérői 6"4 mm és 4' 1 mm, a bibircsek erősen lapítottak, mintha a test dorso-ventrális összenyomódásából vették volna ki a részüket; e mutáció lepréselt töviskéivel ellentétben, hegyük proximális irányba meredezik, bár ez a vonás még néhány más példány ndapicális lapjának proximális régiójában is észlelhető. Normális körtealakú testeket az e és / példányok képviselnek, melyek görgetettek és töredékesek. A körte alak, a distális üreg első jeleivel jól látható a g jelű testen (314— 316. ábra). Úgy látszik, közvetlenül a nyak fölött törött el; hossza 254 mm, legnagyobb átmérői 11'6 és 110 mm. Proximális régiójában a bibircsek alacsonyak, különösen az adorális lapon (314. ábra), s a végeiken gyakran behorpadtak, mint a C. alata proculiformis némely példányainál, sőt a horpadás csekély gödörbe mehet át Középső és distális régióiban a bibircsek fokozatosan kiugróbbakká és distális irányúakká lesznek. A középső régióban az adorális lapon kb. 3, az adapicálison 2 bibircs foglal el 2"5 mm szélességet. Lekerekített distális végén (315. ábra) a bibircsek ismét kisebbek és rövidebbek s rendetlenül helyezkednek el, oly* módon, hogy csupasz foltok maradnak. A tüske distális végének úgy az adorális, valamint az adopicális oldalán is egy-egy szabálytalan, asymmetrikus helyzetű horpadás foglal helyet, mely néhány bibircset tartalmaz. A g példány testének proximális végén látható gyenge mélyedések helyzetre nézve megegyeznek a Cidarites foratus QUENST. sokkal szembetűnőbb üregeivel. Utóbbiak azonban, úgy látszik, valamiféle fúróállat beavatkozásának tulajdonítandók (334. ábra), míg ellenben a g példány gödröcskéi valószínűleg gyenge mállásuak és talán a proximális bibircsek természetes, még az állat életében történt felszívódásának tulajdonítandók; csupán ezen az egy nagy példányon voltak megfigyelhetők, s nagyitó lencse nélkül alig láthatók. Van e mutáció és a Cidarites foratus között egy állandóbb hasonlóság, mely a bibircsek kiugrásában rejlik (335. ábra). A C. foratus esetében ezt a vonást a fúró állat okozta inger következtében történt túltengésnek tekintem, mely nézet alapján e faj a Cidaris dorsata synonymája. LAUBE (1865) IX. táblájának 12 e ábrája csakugyan (bár fogyatékosan) fel is tüntet egy C. dorsatá-hoz sorolt, de foratus állapotban levő példányt. Nem következik, hogy a C. dorsata marginata töviskés bibircsei a C. dorsata „ forala" „szerzett tulajdonságának" átöröklése révén keletkeztek volna. Általános alakjukat tekintve, a ^-vel egyeznek a h, j, k, 1, m jelű kisebb tüskék. A szabályos körte alakú, teljes h példány hossza 19'4 mm, legnagyobb átmérői 9'7 és 8'7 mm. Ezeknél, úgyszintén a ^-nél is a bibircsek gyakran ferde vonalakban helyezkednek el, s mindenik bibircs két vonal metszéspontjában fekszik. E vonalak egyike, mely az oldaltól indul ki, a proximális vége közeléből, distális irányban terjed az adapicális lap közepe felé, a hol a másik oldalról jövő megfelelő