A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi

170 A Bakony triászkorú tüskéshó'riíi. Hosszúsága (c—f) Szélessége (a—b) ...... Vastagsága az x—y vonalon . A d—f távolsága Általános vastagsága a d pontban Vastagsága a médián vonalon a d 6*9 11-6 1-3 3*45 17 55. szövegábra magasságában A gyűrű szélessége A gyűrű vastagsága 1-5 2-1 1*9 Leltári száma E 9354. St. Cassian, KLiPSTEiN-gyűjtemény. h) itt Hosszúsága (c—f) . . Szélessége (a—b) . . . Vastagsága az x—y vonalon 11-0 0-20 1-6 5*5 2*1 1-6 3*2 2*5 56 szövegábra. y -/ d A d—f távolsága r Általános vastagság a d pontban mérve . . Vastagság a médián vonalon, a d pont magasságában A gyűrű szélessége A gyűrű vastagsága Leltári száma E 9355. St. Cassian, KupsTEiN-gyűjtemény. A két faj eltérő volta a vakolóalakú tüskékben jut leginkább kifejezésre. Rendszerint az A. Buchi nő meg nagyobbra Ennél a fajnál a szélesség viszonya a magassághoz csak egy esetben bizonyult annyinak, mint 181 : 100, nevezetesen a BM, li-nál, holott az A. testudo majdnem valamennyi példányában több mint 200: 100, a k és r-nél pedig eléri a 234 illetve 264: 100 viszonyt, vagy a 256: 100 arányt, ha csak a lapátot vesszük számításba. Az evező- és lapátalakú tüskék lapátjai az A. Buchi-nkl aránylag vastagabbaknak látszottak, de ezt mérésekkel nem volt lehetséges bebizonyítani. A vakolóalakú tüskék esetében pontosabb összehasonlítás volt lehetséges s ez az A. testudo viszon}'lag vékony voltát igazolta. Ez legjobban kitűnik, ha a középvonalon, az egyenlítő magasságában mért vastagságot viszonyítjuk a lapát hosszúságához, különösen pedig akkor, ha körülbelül egyforma alakú tüskéket választunk az összehasonlítás czéljaira. így az A. Buchi nál ez a viszony 0*211, holott az A. testudo g példányánál 0 174, a &-nál pedig 0*126. Az A. Buchi BM, g-nél az arányszám 0*217, míg az A. testudo h-nál 0*147, az s-nél pedig 0*139. Ha a lapáton egyenesen keresztül, vagy az x—y vonalon mért adatokat hasonlítjuk össze, az A. Buchi viszonylagos vastagsága még nagyobb, a bordák jelenléte folytán. Utóbbiak, melyek az A. testudo nál majdnem észrevehetetlenek, vagy teljesen hiányoznak, az A. Buchi-ná\ mindig szembetűnők. BENECKE szavai szerint „Auf der einen Fläche (t. i. a belső lapon) zwei ganz stumpfe Kanten von dem Kegel nach den distalen Ecken laufen und die eine Fläche des Radiolus daher . . . in drei Felder zerfällt". Hasonlítsuk össze az /-jelű vakolóalakú tüskét, mely az A. testudo rendes példája, BENECKE-nek az A. Buchi megfelelő tüskéjére vonatkozó kitűnő leírásával és a British Museum-beli /, g, h példányokkal. Lássuk először a körvonalakat. BENECKE a proximális szegélyt mint folytonos