A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
A tüskék. Anaulocidaris. 171 görbét írja le és ábrázolja. Az A. testudo SW és SE oldalai nem ütnek el az A. Bnchi S. oldalától. BENECKE további állítása, mely szerint ez a görbe körül fordulva görbe vonalban csatlakozik a distális (N.) szegélyhez, alkalmazható a BM, /-re, de nem illik oly jól a BM, g és BM, h-ra, minthogy ez utóbbi kettőnél határozottan elkülönülő NW és NE oldalak fejlődtek ki. A BM, h-nál ezen oldalak rendkívüli hossza és egyenessége bizonyos mértékben törésnek tulajdonítandó s így magyarázza BENECKE a többi eseteket is. Ez'azonban semmi esetre sem áll a BM, g, NW oldalára, a külső lapjáról tekintve; rézsűk nyomai arra a feltevésre vezetnek, hogy elkülönült NW és NE oldalai voltak a h-nak is. BENECKE azt mondja: „der distale Rand des Radiolus ist gerade". Ha ez így volna, újabb eltérést jelentene az A. testudo-tói; csakhogy BENECKE saját 1. ábrája öblözött körvonalú distális szegélyt tüntet fel, hasonlót ahhoz, melyet fennebb az A. testndo-va. vonatkozólag leírtunk, bár a görbületek talán nem oly határozottak. Hasonló görbe látszott a BM, h-n, a BM, g distális szegélye azonban alig észrevehetően homorú, a BM, f-é ellenben kissé domború. Az A. Bnchi körvonalának ez a bizonytalansága ellentétben áll az A. testudo valamennyi vakolóalakú tüskéjén látható határozott kettős görbével, bár ez néha erősebben, néha kevésbbé tűnik szembe, mint az / példánynál. Térjünk át a külső lap alakjára. BENECKE leírása, mely szerint: „etwas wellig gebogen" nem eléggé szabatos. A BM, f és jf-nél némileg szabályosan domború, a BM, h-nál azonban médián helyzetű horpadás van, hasonló az A. testudo-nál leírthoz, de határozottabb. A mi a proximális szegélyt illeti, BENECKE valószínűleg a külső lapra vonatkozólag azt írja róla, hogy „nach seinem Aussehen zu urteilen, einem anderen Radiolus zur Unterlage gedient". Valószínűleg ennek a szegélynek valami határozott lejtőjére vagy rézsűjére czéloz, bár semmi hasonlót nem ír le. Ez a rézsű a BM, g és h-nál létezik, minthogy azonban az egész felület lejtőjét jobban megközelíti, mint az A. testndo-ná\, tehát szélesebb és kevésbbé határozott, mint az utóbbi fajnál; eltér továbbá abban is, hogy a médián vonal felé szélesebbé lesz, a helyett, hogy keskenyedne, a mi azonban olyan bélyeg, mely az adapicális irányban szomszédos lapát alakja szerint változhatott. Határozott SW és SE oldalak hiányában természetesen világos SW és SE rézsűk sem láthatók. Lássuk ezek után a belső lap alakját. Az A. Buchi-i megkülönböztető bordákat már leírtuk. Ezeket a bordákat még jobban kiemeli a rézsűk találkozása az N., NW és NE oldalak mentén. Ezek a rézsűk azonban nem oly éles metszésűek, mint az A. tcstndo-nál és nem fedezhetők fel valamennyi példányon. Az A. Bnchi-nal a fogantyú és az alap valamivel hosszabbnak és kevésbbé lapítottnak látszik, mint az A. tcstudo-ná\, a vápa pedig kevésbbé hajol dél felé; megbízható összehasonlításhoz azonban az A. Bnchi példányainak nagyobb sorozata volna szükséges. Lássuk végül a díszítést. Az A. Buchi-ét BENECKE szerint „feine radial auslaufende Streifen" alkotják a belső lapon, holott „die andere Fläche ist glatt". A BENECKE professor rendelkezésére állott példányoknál kedvezőbb megtartásúnk azt mutatják, hogy a külső lap is barázdált lehet, éppen úgy, mint az A. tcstndo esetében. Irányuk is ugyanaz, de kissé módosult az eltérő körvonal miatt. A BM, h belső lapja világosan látható, sugárzó barázdákkal ékes, melyek közül a distális szegély felé haladók különös, hullámos lefutásúak. Azok a barázdák,
