A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
A tüskék. Anaulocidaris. 149 ábrázolvák. Könnyen kivehető úgy a méretekből, mint az ábrákból, hogy míg a vastagság közelítőleg arányosan növekedik a hosszúsággal, addig a szélesség sok kai rohamosabban nő. így, ha a hosszúságot 100-nak vesszük, akkor az u vastagsága 12, szélessége 28, míg az / vastagsága 12'9, szélessége pedig 59. E tekintetben fokozatos átmenet mutatkozik a lapátalakú tüskék felé. Visszatérve az a-hoz, úgy találjuk, hogy csak igen keveset tér el a legtöbb Cidarida másodrendű tüskéitől, vagy akárhánynak az adorális tüskéitől. Ezek a tüskék mindig azok, a melyeken a faj sajátos bélyegei legkevésbbé jutnak kifejezésre, ezért feltehető, hogy ezek állanak legközelebb a kezdetleges ősi alakhoz. Egyúttal kitűnik, hogy helyzetük következtében módosulniok kell. így ennek a tüskének, azonfelül, hogy összenyomódott, még a tengelye is meggörbül egy kissé, úgy, hogy a lapított oldalai közül az egyik domború, a másik homorú. Az előbbi, mint látni fogjuk, az adapicális, vagy külső lap, a másik az adorális, vag}' belső. A jobb és bal kifejezéseket úgy használjuk, hogy egybeesnek a megfigyelő jobb és bal oldalával, ha a tüske külső lapja felfelé, alapja pedig a néző felé fordul. Ez a tüske nem egészen bilaterálisán symmetrikus, hanem a bal oldalán valami csekélységgel hosszabb, úgy hogy distális szegélye e felé az oldal felé hegynek megy. A legnagyobb szélesség síkja szintén kissé balra látszik feküdni a sagittális síktól. Ez az asymmetria azonban nem tekinthető az adorálisabb helyzetű evezőalakú tüskék állandó jellemvonásának. A tüske lefelé görbüléséhez hozzájárult még az is, hogy már az odanövési helyétől kezdve lefelé hajolt, aminek a nyoma meglátszik az alap szerkezetén. így például a nyak a külső felszínről a belsőre átmenve distális irányban lejt s így valószínűleg párhuzamos maradt a pánczél felszínével. A vápa továbbá nem csupán harántul elliptikus, hanem a pereme úgy az adorális, valamint az adapicális szélén is gödrös; az adorális szegély pereme gyenge ránczot vet, mintha hátrafelé nyomódott volna; az adapicális szegélyen megvannak a nyomai egy hasonló ráncznak, de a perem gödre keresztülmegy a ránczon a ránczot határoló árokig. A vápa körvonalai eképpen háromszöghöz közelednek. Az e fajhoz sorolt interambulacrális lemezek leírásánál kifejtettük, hogy a kúp izülő felülete adorális irányban lejt. A mennyiben ez a lejtő megzavarja az egész szerkezetet s lépést tart a tüskék lehajlásával, nem könnyű belátni, hogy a vápa miért öltene háromszögű alakot. Ha azonban a lehajlása határozottabb volt, mint a szemölcs lejtője, akkor a centrális ligamentum nyomást gyakorolt a vápa felső szélére, megakadályozván azon a helyen a stereom lerakódását. Nagyobb evező alakú tüskéknél a vápa szélein lévő ráncz duzzadt gyűrű képében jelentkezik. A tüske egész felszíne hosszirányú barázdákat hajlandó viselni. A tüske testén azonban ez a díszítés alig különböztethető meg, kivéve ha a stereom finom szerkezetére igen kedvező világítás esik; bizonytalan, vájjon ennél a fajnál egyáltalán szembetűnőbb volt-e valaha. Az alapon, a gyűrű alatt kissé jobban látható. A nyakon világos, bár finom barázdák képében mutatkozik, melyekből kb. 12 esik 1 mm-re. A nyak 3 mm-el terjed túl a gyűrűn s gyenge, de határozott borda határolja, melyen túl a tüske teste kissé befüződik. Ezen a vonalon a díszítés megváltozásával karöltve a tüske színe is megváltozik (az A. Bnchi-nkl még sokkal határozottabban észlelhető), a mi valószínűleg az alap nagyobb tömöttségének tulajdonítandó. Igen sok tüske éppen itt törött el, mások éppen a nyak bordájánál zúzódtak össze. Ez
