A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
A tüskék. Anaulocidaris. 145 tüskék, melyekre nézve még soha két szerző nem volt egy véleményen, Ha azonban nagymennyiségű tüskét hasonlítunk össze, akkor kiderül, hogy az ilyen közbeeső alakok aránylag igen ritkák, s hogy az egész anyag grafikus ábrázolása határozottan kettős görbét eredményez. A változások mindeme módjainak figyelembevétele tehát igazolja számos régi felosztás és név fenntartását, nem csupán gyakorlati kényelem kedvéért, hanem azért, mivel a fogalmazásuk tényleg világos. A hol a régi fajok közül kettőt összeolvasztottam, azt azért tettem, mert az anyag, de különösen a típuspéldányok megvizsgálása nem eredményezett szóban, vagy számokban kifejezhető jellemvonásokat. Eddig szokásban volt majdnem az összes triászkorú tüskéket Cidaris-ra visszavezetni. Most, hogy a Cidaris génusz feldaraboltatott, ez az eljárás többé meg nem engedhető. Bármi legyen is tulajdonképen a Cidaris s. str. — e kérdést a zoologusok mindezideig nem tisztázták kielégítőleg, — annyi bizonyos, hogy a triászból nem ismeretes. Mi több, a tüskék közül igen sok egyáltalán még a Cidaridákhoz sem látszik tartozni. Az egyetlen Anaulocidaris kivételével nincsen elfogadható okunk arra, hogy a Bakonyból származó tüskék valamelyikét bármelyik génuszba inkább besorozzuk, mint akármelyik másikba. Legbiztosabbnak látszik ennélfogva a Radiolus szót használni, bármely elfogadott génusz név helyett, éppen úgy, mint ahogy a nyéltagok esetében az ember alkalmilag indíttatva érzi magát a semleges Entrochus használatára. Előzőleg már leírt fajokra történő utalásoknál természetesen minden előítélet nélkül használhatjuk azt a nevet, melyen leginkább ismeretesek. Anaulocidaris. 1879. Anaulocidaris K. A. ZITTEL, Handb. d. Palaeont, Palaeozool., I., 486. 1. Genotípusa az A. Buchi (Müxsr.), melynek irodalma a következő : 1829. Cidarites Buchii MÜNSTER GOLDFUSS művében Petref. German. I., 121. 1., XL. tábla, 5 a,b ábra. 1834. » » MÜNSTER , Neues Jahrb. f. Min., 1834, 2. és 8. 1. 1841. Cidaris Buchii MÜNSTER , Beitr. z. Petrefactenk. IV., 43. 1., III. tábla, 11. ábra. 1841. » remifera MÜNSTER , id. mű 43. 1., III. tábla, 12. ábra. 1852. » Buchii MÜNST., QUENSTEDT, F. A., Handb. d. Petrefactenk., 579. 1., XLIX. tábla, 10. ábra. 1855. » » MÜNST., DESOR E. Synops. Ech. Foss., 20. 1., II. tábla, 8. ábra. 1855. » remifera MÜNST.,? — C. Buchii var., DESOR E. id. mű 20. 1., II. tábla, 11. ábra. 1865. » Buchii MÜNST., LAUBE G. C., Denkschr. Akad. Wiss. Wien, Math.-Naturw. Cl. XXIV, 2. rész, 288. 1., X. tábla, 2. ábra (magában foglalja a C. remifera-i, amint az összes következő szerzők is teszik). 1875. Cidaris Buchii MÜNST., QUENSTEDT F. A., Petrefactenk. Deutschlands, III., 200. 1., LXVIII. tábla, 99. ábra. 1879. Anaulocidaris Buchii (MÜNST.), ZITTEL K. A., Handb. d. Palaeont., Palaeozool., L, 486. 1., 344. ábra. 1884. Cidaris Buchii MÜNST., ZITTEL K. A. Verh. geol. Reichsanst. Wien, 1884, 149. 1. 1884. » » MÜNST., ZITTEL K. A. Neues Jahrb. f. Min., 1884, II., 132. 1. 1884. » ;> MÜNST., BENECKE E. W., id. köt, 132—134. 1., 1, 2. ábra. 1886. » » MÜNST., DOEDERLEIN L.. Neues Jahrb. f. Min., 1886, I., 192—194 1. 1889. » Buchii MÜNST., v. WÖHRMANN S., Jahrb. geol. Reichsanst. Wien, XXXIX. 194. 1., V. tábla, 15. ábra. 1900. Cidaris Buchii MÜNST., HESSE E., Neues Jahrb. f. Min., Beil. ßd. XIII., 230. 1. 1900. » Buchi MÜNST. v. ZITTEL K. A., Sitz ber. Akad. München, 1899, 350. 1. 1900. Anaulocidaris Buchi (MÜNST.), LAMBERT J., Bull. Soc. Sei. Yonne, LIII., 39 és 44. 1. 1900. Cidaris Buchi MÜNST., BROILI F. Centralblatt f. Min., 1900, 369. 1. 1904. » » MÜNST., BROILI F., Palaeontographica, L., 156. 1., XVII. tábla, 45—48. ábra. A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei 1. köt. I. rész Pal. függ. 10
