A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
140 A Bakony triászkorú tüskéshó'riíi. aborális szegély lejtése bizonytalan. A haránt bordák merőlegesen állanak az izülő felület hossztengelyére, s majdnem egyenesek, igen kevéssé S alakban görbültek, kívül lefelé, belül felfelé hajlók; 6 fér 1 mm-re. Külső felszíne (233. ábra) keskeny, meglehetős határozott domborulattal. Sokkal tökéletlenebb, semhogy pontos méréseket lehetne végezni rajta. Külső szegélye vastag. Külső admedián lapja sima, ' lefelé keskenyebb. Fovea magnája mélyen bemetszett. Symphysis felülete 0'35 mm széles, alul kissé összeszűkül. Belső felszínén (234. ábra) keskeny centrális csatorna van. Jól kifejlett lineae eminentes. A fog csűszólapja homorú, a homorúság főleg a külső felére szorítkozik. Tőrszerű nyúlványa látszólag mint borda folytatódik felfelé a supra-alveoláris nyúlványon. Egészben véve ez a példány ugyanahhoz a fajhoz látszik tartozni, mint a jeruzsálemhegyi b. Veszprém-futási Vasút, I. bevágás (c, d, e). (IX. tábla, 235—237. ábra.) Három maxilla, mind a három egyforma alakú. Raibli korúak. (c) Nagy jobboldali (235—237. ábra). (d) Középnagy baloldali. (é) Kicsiny jobboldali, szívós anyakőzettől elhomályosítva. A következő leírások a c és d-n alapulnak, a méretek a c-re vonatkoznak. Az interpyramidális izülő felület (235. ábra) mérsékelten széles. Hossza 10 mm; tényleges szélessége 4-3 mm, minthogy azonban oesophageális széle letörött, valószínűleg kissé több, talán körülbelül 5 mm lehetett. Lapja szabálytalanul görbült, a maxilla adorális vége felé emelkedik, mely túlnyúlik az ízülő felületen. Az adorális szegély befelé és lefelé lejt. A harántbordák ugyanabban az iránylan lejtenek erősebben s lefelé domborúan görbülnek; igen gyengék, különösen az ízülő felület aborális harmadában. Körülbelül 5 x/ 2 esik 1 mm-re. A fossa arcuális mérsékelten széles, 2'5 mm a 3*9 mm magas supra-alveoláris nyúlvány tövében. A külső felszín (236. ábra) az admedián lap mentén majdnem sík, a külső széle mentén azonban domború. Ilyenformán az interpyramidális ízülő felülethez hasonló szabálytalan, elcsavart alakja van. Hossza 144 mm, legnagyobb szélessége 4"4 mm. Külső szegélye meglehetősen töredezett, közepe táján meglehetős éles, de felfelé kissé, lefelé jelentékenyen megvastagszik; alul ellaposodott mezőbe olvad bele, mely az admedián lappal érintkezik és körül hajol az interpyramidális felület felé. A külső admedián lap sima, nem fejlődött ki határozott körvonalakkal, de körülbelül L4 mm széles. Gyenge lejtővel megy át a fovea magna externába, mely nem vágódik be mélyen. A fovea alul nem nagyon keskeny, felül gyenge médián domborúság két sulcusra osztja (mint a jeruzsálemhegyi b-nél). A fovea feneke a felső végén beleolvad az admedián lapba s mindkettőt ferdén elmetszi a supra-alveoláris nyúlvány gyengén lejtős határvonala. Symphysis felülete körülbelül 0"4 mm széles, alul, a hol a fog csúszandó lapjához csatlakozik, 0'95 mm-re szélesedik. Hossza 13"3 mm, vagyis C94-a az egész hosszúságnak. Belső felületén (237. ábra) széles centrális csatorna van, mely azonban meg-
