A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
4 rágókészülék maradványai. 141 szűnik ott, a hol a symphysis lapja kiterjeszkedik. A lineae eminentes közül az a határozottabbik, a mely a csatornához csatlakozik. A fog csuszamlólapja határozottan homorú. A tőrnyúlvány, bár világos, mint borda folytatódik a csuszamlólap admedián szélével egy vonalban, ferdén keresztül metszvén ily módon a fog sulcusát. A sulcust kiemelkedés, vagy terrassz határolja, mely felfelé húzódik a supra-alveoláris nyúlvány legmagasabb pontja irányában. Ezek a maxiiiák szemmelláthatólag egészen más fajokhoz tartoznak, mint a melyeket a többi példányok képviseltek. Veszprém, Giricses Domb„ (a és b). (IX. tábla, 238—240. ábra.) Két distális pyramisrészlet, melynek maxiiiái még összefüggenek. Ezek közül aba teljesebbik, mivel az a bal maxillájáról a szárny (ala) legnagyobb része letörött; egyébként azonban az a ('238—240. ábra) jobb karban van. Cassiani alsó réteges mészkő. Interpyramidális izülő felülete (238—240. ábra) meglehetős keskeny, 5"5 mm magas; 1"8 mm széles, vagy szélesebb. Aborális széle igen kevéssé befelé és lefelé lejt. A harántbordák általános iránya párhuzamos a szegélylyel, gyengén S alakúak, kívül lefelé és belül felfelé hajolva, 8 vagy 9 esik belőlük 1 mm-re. A fossa arcuális nem nagyon világos, a supra-alveoláris nyúlvány nem maradt meg jó állapotban. A külső felszín (239. ábra) igen kevéssé domború. Hossza 6'2 mm, de nem teljes. A félpyramis legnagyobb szélessége 1*6 mm. Külső szegélye vastag. Külső admedián síkja sima, körülbelül 0"4 mm széles s szelíd gömbölyű hajlással átmegy a fovea externa magnába, mely egy alul fekvő pont felé látszik összeszűkülni. Symphysis felszíne nem látható, valószínűleg kiterjed a pyramisnak majdnem a teljes hosszára. Belső felszíne nem látható. Belső oldalának képét a 240. ábra mutatja. Cerhát ( Leitner-udvar) (a és b). (IX. tábla, 241—244. ábra.) Két rotula. Cassiani korúak. Az a a kisebbik, jobb megtartású (241, 242. ábra). A b-nek, mely körülbelül 2-szer akkora, mint az a, hiányzik az egyik vége (243, 244. ábra). Az a 3"8 mm hosszú, legszélesebb helyén 1'8 mm. Alsó felszíne (241. ábra) egyszerűbbnek látszik, mint a milyennek LÓVÉN a Cidaris papillata-ét ábrázolta (Echinologica 1892, 44. ábra), különösen annyiból, hogy nem lehet rajta belső és külső foveákat megkülönböztetni. Mindenik oldal közepetáján van azonban egy-egy szembetűnő kiemelkedés, kétségkívül a musculi rotulae exteriores tapadására. Határozott médián bordája van. A felső felszín (244. ábra) gyöngéden legömbölyödik. A b külső vagy condyláris végén eltörött; 6'8 mm hosszú, legszélesebb helyén 2"9 mm. Alsó felszínén, bár híjján van az a-n látható médián bordának, látszólag megvan mind a két fovea, bár a külsőt az említett törés elmosódottá teszi. Azonkívül van rajta egy kiemelkedés a musculi rotulae exteriores számára. A rotula hosszirányban kissé meggörbült; olyanformán, bogy a görbület homorú oldala van
