A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
100 A Bakony triászkorú tüskéshó'riíi. változik. A kúp aránylag kicsiny, haránt átmérője az a-nál a lemezének 0"13-ad része; ennél, úgyszintén a c, e, /, h, j és k példányoknál is, a meridionális átmérő inkább kisebb a haránt átmérőnél. Mindazonáltal a lyuk inkább meridionális irányban hajlandó megnyúlni, semmint horizontálisan. A kúp felszíne adorális irányban lejtős. A nem alámetszett nyak gyenge fennsíkon nyugszik, mely vagy körülveszi a nyakat (mint pl. a y'-nélj, vagy hiányozhat az adapicális oldalon (mint pl. az / és h-nál), mely esetben a nyak ezen az oldalon észrevehetetlenül beleolvad a púpba. Az adorális oldalon azonban mindig megvan a fennsík s bár nincs határozott párkánya, mégis bemélyedtnek látszik ezen az oldalon. A púp az adapicális oldalon meredekebb, — különösen, ha beleolvad a nyakba, — s a lejtője ezen az oldalon egyenesebb. Az adorális oldalon szelídebb s homorú a lejtője s a fennsík adorális mélyedménye gyakran gyenge médián helyzetű mélyedés képében folytatódik rajta. Sima areába megy át, mely kissé bemélyedt is lehet, de rendesen szintes, sőt (mint pl. a h-nál) kiemelkedő is lehet, utóbbi esetben bazális terrasszra emlékeztet. A scrobicula egészen fokozatosan és határozatlanul beleolvad a lemez általános felszínébe. Az extrascrobiculáris felületen dudorok vannak, egészen rendetlenül elosztva s nem alkotva határozott scrobiculáris gyűrűt. Olymódon emelkednek ki a lemezből, hogy a fő szemölcsből látszanak kisugárzani. Néha elmosódottan kúposak s apró szemölcsöknek nevezhetők. Számuknak és elrendeződésüknek változékonysága az ábrákon látható (164, 169, 170, 173, 175, 178, 184, 187. ábra). Úgylátszik mindig az egész lemezen megvannak körüskörül, úgy hogy a scrobiculák, bár határozatlanok, mégsem olvadnak soha össze. A példányok méretei milliméterekben: a b c d e / h J k A lemez függőleges átmérője . 6.4 4.6+ 5.7 3.5 3.7 5.5 6.9 7.5 5.9+ A lemez haránt » . 7.5 7.9+ 5.8+ 5.7 4.6 7.0 + 7.7 8.2 + 8.1 + A szemölcs közepének távolsága az adambulacrális szegélytől 4.1 3.6+ 3.5 2.7 3.0 3.9 4.2 5.2 3.3 A scrobicula közelítő átmérője 3.5 3.7 2.5 2.5 2.5 3.4 3.9 4.0 4.6 ( harántul . 1.0 1.0 0.6 0.7 1.2 1.4 1.4 1.2 A kúp átmérője | függőlege Sen 0.85 M 5 0.5 0.6 0.65 0.8 0.9 0.9 1.0 A lemez vastagsága a szegély közelében 0.6 0.7 0.4 0.4 0.5 0.5 0.6 0.6 0.6 A szóbanforgó interambulacrálisok viszonya az Anaulocidaris testudo néven leírt tüskékhez. — Oly példányok hiányában, melyek ezt a kétféle pánczélrészt határozottan és szorosan egyesülve tartalmaznák, azokat az okokat, melyek folytán azok mégis egyetlen fajra vezethetők vissza, a következőkben állapíthatjuk meg: 1. A lemezek mind abból a szintből és arról a két lelőhelyről származnak, mely a jellemző Anaulocidaris tüskék legnagyobb részét szolgáltatta. 2. A lemezek vékonysága és laza egyesülésük nem tulajdonítható sem abyssikus létfeltételeknek, sem pedig a víz mészhiányának, arra látszik tehát utalni, hogy az állatnak valamiféle védelemre volt szüksége, olyanra, a minőt feltevésünk szerint, a tüskékből álló tető, vagy „testudo" nyújthatott. 3. A scrobiculáris szemölcsök hiánya és az a tény, hogy az egész extrascrobiculáris díszítés csupán dudorokra, vagy mint némely esetben láttuk, egyszerű, tüske nélküli szemcsékre szorítkozik, arra mutat, hogy arra a védelemre, melyben a kisegítő tüskék rendesen részesítik a Cidaroidákat,
