A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi

Terminológia. Cidaroida. 95 Az adradiális szegély lapja, mely csupán az a-n található feltárva, élesen rézsútos a 4. lemezen, de a peristomum felé közeledve már kevésbbé éles szög alatt fekszik. Négy vagy öt erős fogacskája van mindenik lemezen. A peristomiális szegély megvastagodott és nem visel internális nyúlványokat. A faj rokonsága. — Különbözik a cassiani Miocidaris fajtól összefolyó, vagy szorosan érintkező scrobiculái révén, mely tekintetben azokhoz a permi fajokhoz hasonlít, melyeket LAMBERT az Eotiaris-hoz sorolt. Ezektől ismét szemölcseinek elrendeződésében és erősebb fogacskáiban tér el. Miocidaris planus 1 n. sp. (VII. tábla, 157—159. ábra.) Diagnosis. — Miocidaris faj, melynél az interambulacrális lemezek majdnem kétszer oly szélesek, mint magasak, scrobiculái érintkezők, szintesek, körülbelül 18 aránylag kicsi, világosan kúpos, de nem lyukas scrobiculáris szemölcs veszi őket körül; a fő szemölcs fennsíkja közel kétszer olyan széles, mint a kúp s körülbelül 18 borda van rajta, melyek mint ránczok folytatódnak az oldalain lefelé; durva, sűrűn álló, szabálytalan alakú és elrendeződésű dudorai és gyengén fogazott adradiális szegélye van. A megvizsgált anyag. — Az a jelű holotípus egy interambulacrális lemezből, a b egy másiknak részletéből áll; mindkettő a Jeruzsálemhegy raibli rétegeiből származik. A holotípus leírása. — Nagy, szabálytalan ötszögű lemez, melynek adradiális szegélye ferde szöget képez a transverzális szegélyekkel. Átmérője transverzális irányban 12 mm, meridionális irányban 6'5 mm. A fő szemölcs elfoglalja a. lemez nagyobb részét és 2 mm-nyire kiemelkedik annak felszíne fölé. Kerek kúpjának meridionális irányban megnyúlt lyuka, félgömbalakban benyomódott teteje és hosszú, kevéssé alámetszett nyaka van. A kúp átmérője 1'8 mm, a fennsíké 3'2 mm. Tizen^-olcz erős borda észlelhető, de párkány nincsen. A púp lejtői egyenesek, s az adapicális és adorális oldalakon meredekebbek, mint egyebütt, úgy hogy a púp aljának transverzális átmérője (körülbelül 4'7 mm) nagyobb, mint a meridionális átmérője. Magának a szintes scrobiculának 7"2 mm a transverzális és 5'3 mm a meridionális átmérője. A scrobiculáris gyűrű mindazonáltal nem elliptikus, hanem a lemez transverzális széléhez csatlakozó majdnem egyenes alsó és felső mezőből, kissé ívelt radiális és erősebben görbülő interradiális mezőből tevődik össze. A gyűrű 18 világosan kúpos, nem lyukas szemölcsöt foglal magába, melyek aránylag kicsinyek és nagy közökben, sugarasan elosztott dudorpárokkal váltakozva helyezkednek el; utóbbiak közül mindenik párban az adcentrálisabb helyzetű rendesen a kisebbik. Ezek a szemölcsök és dudorok az oldalsó mezőkben meglehetős élesek és szabályosak, de az alsó és felső mezőkben kevésbbé világosan tagoltak. A scrobiculáris szemölcsöktől kiindulva gyenge redők haladnak a púp felé, összetalálkozva a bordákat folytató gyenge ránczokkal; nem látható azonban világosan, vájjon a redőknek ez a két sorozata egymásba olvad-e, váltakozik-e, avagy közömbös egymás iránt. A látszat arra mutat, hogy az egyéni vagy törzsfejlődés korábbi stádiumában, midőn a scrobicula kerek volt, minden egyes borda egy-egy ráncz révén összeköttetésben állott a scrobiculáris szemölcsök1 Lapos, czélzás a szintes scrobiculára.