A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi

96 A Bakony triászkorú tüskéshó'riíi. kel, azonban a gyűrű összenyomatása és eltorzulása folytán ez az összeköttetés elmosódott. A szemölcsök és ránczok közötti viszonyra vonatkozólag további megjegyzések Anaulocidaris testudo alatt találhatók a 102. lap utolsó bekezdésében. Az extrascrobiculáris felszínt különböző nagyságú durva dudorok borítják. Az adradiális mezőben, melynek transverzális átmérője körülbelül 2"2 mm, ezek a dudorok szabálytalanok; a körülbelül l'l mm átmérőjű interradiális mezőben azonban sorokba hajlandók rendezkedni. Az adradiális szegély a belső oldalán rézsútos lévén, vékony élt képez s körülbelül 16 gyenge barázda látható rajta, melyek széles, ellapult fogacskákat választanak el egymástól. A többi varratfelületek kevéssé rézsútosak és árkoltak. A faj rokonsága. — Ez az alak újabb tanúbizonysága annak, hogy milyen nehéz megkülönböztetni az Eotiaris-1 a Miocidaris-tól; valóban az Eotiaris-hoz soroltam volna, ha ennek a génusznak a fenntartása lehetőnek bizonyult volna. Azoktól a fajoktól, melyeket eddig az Eotiaris-hoz soroltak, eltér a scrobiculáris gyűrűje és az extrascrobiculáris dudorai révén, s ugyanezek a vonások különböztetik meg a Miocidaris verrucosus-tói is. A M. Cassiani-tói különbözik a lemez nagyobb szélessége, a kúp nagyobb viszonylagos méretei, a szintes és subelliptikus scrobicula, a messzebbre kiugró scrobiculáris szemölcsök és a kevésbbé szabályos extrascobiculáris díszítés révén. Szintes, subelliptikus scrobiculáját tekintve közeledik ahhoz a példányhoz, melyet LAUBE Cidaris Klipsteini néven ábrázolt (1. fennebb, a 87. oldalon), egyébként azonban teljesen eltér attól. A M. subcoronata-tól megkülönbözteti púpjának alakja, scrobiculáris szemölcseinek kisebb méretei, kevésbbé besüllyedt scrobiculája, a lemez szélessége és még néhány jelentéktelenebb vonás. Miocidaris sp. indet; 7. (VII. tábla, 160. ábra.) A leírt anyag. — Egy interambulacrális a Veszprém—Jutási vasút I. bevágásának raibli rétegeiből. A példány leírása. — A lemez ötszögű, adradiális szegélye ferde szöget képez a trasverzális tengelylyel; transverzális szegélyei íveltek, az egyik domború, a másik homorú. A domború szegély az, a melyik felé az adradiális szegély lejt; ez úgylátszik alulról kissé rézsútos volt. Az átellenes homorú szegély árkolt. Ha a domború szegélyt adapicálisnak, a homorút adorálisnak vesszük, a mit a rézsűk alapján hajlandó vagyok feltételezni, akkor a domborúság és a homorúság nincs összhangzásban SpANDEL-nek a M. Keyserlingi-re vonatkozó leírásával, melyet egyébként már fennebb megvitattunk (90 — 92. 1.) és ellentmondónak találtunk. A két interradiális oldal közül a domború (adapicális) szegélyhez közelebb eső kissé hosszabb a másiknál. A lemez transverzális átmérője 13'2 mm; meridionális átmérője 8'8 mm. A fő szemölcs, melynek közepe 5"5 mm-nyire van az adradiális szegélytől és 4 mm-nyire a homorú (adorális) szegélytől, scrobiculájával elfoglalja a lemez nagyobb részét és körülbelül 2'1 mm-nyire kiugrik. A lyukas kúp benyomott félgömb alakú, átmérője 24 mm, nyaka hosszú, kissé alámetszett, s 3'2 mm átmérőjű bordázott fennsíkon nyugszik, melyen körülbelül 18 borda van. A scrobicula kissé bemélyedtnek látszik, sugárzó ránczokkal, melyek azonban nem látszanak világosan a mállás és az anyakőzet miatt. Scrobiculáris gyűrűnek nincs nyoma, a scrobiculán kívül azonban rendetlen dudorok vannak.