A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi

Terminológia. Cidaroida. 91 A LEMEZ SZÉLE — adradiális adapicális adorális apicadintcrradiális oradinterradiális A RÉZSŰ — befelé néz befelé néz kifelé néz befelé néz kifelé néz A VARRAT MINEMŰSÉGE haránt fogacskákkal a belső szélen néha bordával a külső szélen rendesen bordával sima sima Lényegében ugyanilyen a szerkezete a M. Cassiani-nak is, a mint az a lectotípuson s a Brit. Mus. E8552 sz. példányán megfigyelhető. Látható azonkívül egy st. cassiani Miocidaris sp.-en (Brit. Mus. E8553), egy Miocidaris sp. lemezén, mely a Cserhát cassiani rétegeiből való, a Miocidaris planuson, mely a Jeruzsálemhegy raibli rétegeiből származik, végül egy Miocidaris sp. lemezen, mely ugyanazon szintben a Veszprém —Jutási vasút I. bevágásában találtatott. QUENSTEDT (1875) nem nyilatkozik e tekintetben sem a M. amalthci-ve, sem a M. arictis-ve vonatkozólag, ha azonban az egyes lapok oly tisztán különválnak, mint az ábrái (LXV1I. 3, 5, 6, 21, 55) feltüntetik, akkor a varratnak lazának kellett lennie. Én magam a M. vcrrucosuson nem észleltem rézsűket, az anyag azonban olyan, hogy annak alapján hiányukat aligha lehet határozottan állítani. A M. subcoronatus nagyobb lemezeinek ellenben majdnem, vagy teljesen függőleges varratai vannak, melyeken csupán médián helyzetű bemélyedés gyenge nyomai látszanak s ez a körülmény talán arra vall, hogy DoEDERLEiN-nek igaza volt, mikor ezt a fajt a Miocidaris-tói elválasztotta. Az a feltevés, miszerint mindezeknél a fajoknál a kifelé néző rézsű az adorális részen van, részben saját megfigyeléseimen, részben az Echinoidák általános zsindelyeződésére vonatkozólag elfogadott megállapításokon, különösen pedig TORNQUIST A. „Beitrag zur Kenntniss von Archacocidaris" czímű kitűnő munkáján alapszik, mely szerint abban a génuszban az interambulacrálisok meridionális zsindelyeződése adapicális. Valamintatriászkori Cidaridák fogazott, egymásra boruló adradiális varrata közbeeső állomást képvisel a phylogenetikus fejlődés során az Archacocidaris hasonló szerkezetű varrata és a későbbi Cidaridák függőlegesen egymásba kapaszkodó varrata között, vagyis TORNQUIST professzor szavai szerint „eine letzte verschwindende Eigentümlichkeit der mit verschiebbarem Panzer versehenen palaeozoischen Cidariden", azonképen véleményem szerint a Miocidaris interambulacrálisai között kifejlődött rézsútos varratok az Archaeocidaris hasonló szerkezetű varratai és a későbbi Cidaridák függőleges, sima varratai között közbeeső fokot s a palaeozoos ősök engedékeny pánczéljára visszavezethető örökséget képviselnek. Ha ez igaz, akkor a zsindelyeződés irányának azonosnak kell lennie. Azt a feltevést, hogy ez a vonás fokozatosan fejlődött ki, megerősíti az a tény, hogy a fennebb leírt szerkezet legvilágosabban megvan az Archacocidaris-nál, kevésbbé világosan a M. Kcyscrlingi-riél, még elég jól látható a M. Cassiani-x\k\, de már kevésbbé szembeötlő a M. planus-nál és a többi raibli Miocidaris-oknál. SPANDEL szerint (id. helyen) a borda a szomszédos lemez mozgásának határköve („Widerlager") gyanánt szolgált, ez a nézet azonban nem egyeztethető össze azzal, hogy úgy a felső, valamint az alsó széleken is van borda. Nagyobb a valószínűsége TORNQUIST véleményének, mely szerint a borda csupán ^z összekötő liga-