A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi

92 mentum tapadására szolgáló helyet jelöli, miből kifolyólag a borda jelenléte inkább nagyobbfokú, semmint csekélyebb engedékenységre vallana. Ha összehasonlítjuk a Miocidaris zsindelyeződésének irányát azokkal a különböző irányokkal, melyeket TORNQUIST az Archaeocidaris-on kijelöl, akkor kitűnik, mi a különbség az interambulacrumaikban két lemezoszloppal és a négy lemezoszloppal bíró alakok között Utóbbi esetben a harántvarratok zsindelyeződése adapicális irányű, a ferde varratok kombinált zsindelyeződésének eredője azonban az interrádiustól a rádius felé irányul, míg az interrádiuson magán a zsindelyeződés vagy teljesen hiányzik, vagy határozatlan. A pusztán két oszloppal bíró alakok harántvarratainak zsindelyeződése olyan, mint az előbbieknél, a ferde varratok eredője azonban ugyanabban az adapicális irányban elrendeződő, meridionális zsindelyeződés ; az erre merőleges irányű zsindelyezés az adradiális varratokra szorítkozik. (Lásd 7. szövegábra, 62. 1.) Az interambulacrális varratok eme zsindelyessége, vagy legalább is engedékenysége a Miocidaris általános, ha ugyan nem egyetemleges sajátsága. Ezzel ellentétben a Triadocidaris-ok közül csupán a T. praeternobilis-en és a T. immimita némely lemezein észleltem, melyeknek harántvarrataik kissé ferdék és árkoltak. A 7. persimilis varratának felszíne függőleges, vagy csak igen kevéssé ferde s gyenge meridionális mélyedést visel. Kétségkívül a kevésbbé engedékeny egyesülésnek tulajdonítható, hogy teljes interambulacrumok a Triadocidaris-nál közönségesebbek, mint a Miocidaris-nál. A T. praeter nobilis a sorozat utolsó tagja lévén, talán az utolsó faj, melynél ez a nyilvánvalóan kezdetleges szerkezet várható volna. Mindazonáltal alapos okaink vannak feltételezni, hogy ez a szerkezet folytatódott a Diademoidákon is s a T. praeter nobilis díszítése, mint láttuk, világosan a Diademoidákra emlékeztet. E tekintetben tehát, valamint egyéb megfigyelt sajátságok tekintetében is a fejlődés menete elágazónak látszik, a mennyiben az egyik sorozatban megmaradt az engedékeny varrat, a másikban pedig merevre változott. A Miocidaris előfordulása a Bakonyban. — E génuszba a következő alakokat osztottam be: egy kétséges fajt a Cserhát cassiani rétegeiből (jele a), egy másikat, mely inkább a M. verrucosus-hoz hasonlít s a Jeruzsálemhegy, valamint a Veszprém—Jutási vasűt I. bevágásának raibli rétegeiből származik (jele ß), továbbá a M. verrucosus n. sp.-t, a M. planus n. sp.-t, végül egy bizonytalan fajt, (melynek jele 7). A Cserhátról van még egy ambulacrum részletünk, melyet fenntartással szintén e nemhez soroltam (jele §). Miocidaris ? sp. indet. «. (VI. tábla, 150—152. ábra.) A leírt anyag. — Két különálló ambulacrális töredék, egy nagy (a) és egy kicsi (b), a Cserhát cassiani rétegeiből, a Leitner-udvarból. A példányok leírása. — A nagyobbik töredék (a) kűpja aránylag kicsi, a mennyiben haránt átmérője 1"3 mm, meridionális átmérője 1'4 mm; lyukas, lapított félgömb alakű, kissé alámetszett nyakkal s 27 mm átmérőjű széles fennsíkon ül. A fennsíknak 13 bordája van, oldalai függőlegesek s a púp innen a vízszinteshez mérve 30°-os, egyenes lejtővel ereszkedik lefelé. A scrobicula kevéssé, vagy egyáltalán nem bemélyedő s minthogy scrobiculáris gyűrűnek, vagy extrascrobiculáris díszítésnek nyoma sincs, átmérője nem határozható meg pontosan. Lehet, hogy a töredék határain kívül volt valamelyes interradiális, vagy adradiális extrascrobiculáris