A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
80 A Bakony triászkorú tüskéshó'riíi. A lemezek alacsonyak; scrobiculáik élesen besüpedtek, függőleges irányban összenyomottak és összeolvadok, néha azonban gyenge borda veszi őket körül. A fő szemölcsök kiugrók és sajátságos alakúak; a kúp kerek, lapított,.igen kevéssé alámetszett, a tetején nagy, függőleges irányban megnyúlt lyukkal; meglehetős széles, gyenge párkányú fennsíkon pihen. Ennek szélétől meredeken ereszkedik alá a púp lejtője és pedig domború görbülettel, mely meglehetős hirtelen homorúvá válik, majd ismét domború lesz s a lapos scrobiculából majdnem függőlegesen kiemelkedő falban végződik. Az eredmény lekerekített bazális terrassz (kiemelkedés a 138. ábrán). Scrobiculáris gyűrű nincsen, de az egész extrascrobiculáris felületet szemölcsök és dudorok borítják, melyeken a következő elrendeződés ismerhető fel (138. ábra): Az interradiális mező két fő meridionális sort tartalmaz; ezek mindenike kétféle nagyságú, t. i. másod- és harmadrendű, határozottan kúpos, lyukas szemölcsökből áll, melyek váltakozva állanak egymásután olyformán, hogy mindenik interambulacrális lemezre egy másodrendű és egy harmadrendű jut. Minthogy a lemezek maguk is váltakoznak, az egyik oszlop másodlagos szemölcse ugyanabban a vízszintes síkban fekszik, a melybe a szomszédos oszlopban egy harmadrendű esik. A másod- és harmadrendűek nagyságbeli eltérése igen változó. Mindazonáltal a csoportosulások alapján megkülönböztethetők, mivel az egy lemezen ülő másod- és harmadrendűeket elválasztó köz nem akkora, mint az, mely ugyanazt a másodrendűt ugyanazon oszlop legközelebbi lemezének harmadrendűjétől elkülöníti. Úgy a másodrendűek, valamint a harmadrendűek csecsbimbóra emlékeztető púpjait keskeny scrobiculák övezik, melyek kevéssé, vagy egyáltalán nem sülyedtek be, de azért világosan előtűnnek a fennmaradó térség sűrű díszítése révén. E diszítés dudorokból áll, melyek közé kissé kúpos negyedrendű szemölcsök vannak behintve. Utóbbiak közül egyik sincs semmiféle határozott viszonyban az elsőrendű scrobiculákkal. Az adradiális mezőben azonban, a mint az b-n látható, a scrobiculák szegélye mentén dudorokból vagy negyedrendű szemölcsökből álló szabályos sor látszik elhelyezkedni, míg közöttük és az adradiális szegély között mindenik lemezen 3 vagy 4 meglehetős nagy (harmadrendű?) szemölcs foglal helyet (135. ábra). Az adradiális varrat a T. persimilis-nél leírt terv alapján alakult, csakhogy egy-egy interambulacrálison körülbelül 7 fogacska van csupán, a mi 7 ambulacrálisnak felel meg (136. ábra). A holotípuson az egyik scrobicula aborális szélén látható az interambulacrálisok közötti harántvarrat egy részlete, ez gyengén lejt lefelé és befelé s világos médián helyzetű árkot visel. 1 Hasonló, csakhogy erősebben rézsútos varratfelület látható a b példányon (136, 137. ábra). A lemezek vékonyak, különösen az elsőrendű scrobiculák szélein, a varratok táján azonban megerősödnek. A következő méretek milliméterekben értendők: a b Az interambulacrális magassága . 24 3*15 Az interambulacrális szélessége (becsért.) 6-6 8*0 A scrobicula harántátmérője .... 4*4? . 5*0 Átmérő a púp alján 2*0 26 A fennsík átmérője 1-0 1*2 A kúp átmérője 0*5 0*7 1 E szerkezet megbeszélését 1. Miocidaris-nál (02. 1.).
