A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi

Terminológia. Cidaroida. 81 Az interradiális mező átmérője . . . 3*3 — Másodrendű szemölcs átmérője . . . 0'7 — A lemez vastagsága a széle közelében kb. 0'5 kb. 0'5 A faj rokonsága. — Bár az extrascrobiculáris díszítés magas fejlettségi foka első pillanatban inkább Diademoidára, semmint Cidaroidára utal, az adradiális varrat minősége mégis arra indítja az embert, hogy ezt a fajt a Triadocidaris-\\oz ossza be, a mi ellen az ambulacrumok sem nyújtanak semmi határozott bizonyítékot. Azonfelül a T. subsimilis-hez is annyira hasonlít, hogy mostani ismereteink alapján ezt a kettőt különböző nemekbe besorolni nem lehet. Szerencsétlenségünkre az utóbbi faj rendszertani helyzete maga is bizonytalan, minthogy az is csupán interambulacrálisok alapján ismeretes. Mindazonáltal, ha Miocidaris és Triadocidaris között kell választanunk, minden bizonnyal az utóbbinak kell előnyt adnunk. Nagy általánosságban szólva a T. praeternobilis folytatja azt a fejlődési sort, melyet a T. persimilis, T. subsimilis, T. Liagora, T. Suessi és T. subnobilis képviselnek s a T. subnobilis-tő\ ugyanoly módon különbözik, mint a T. Suessi-tői. A scrobicula bemélyedése, —- eltekintve a T. subnobilis holotípusától, — egy le nem rajzolt példánnyal (Brit. Mus. E4798) összehasonlítva a T. praeternobilis-on erősebb A másodrendű szemölcsök az ő lyukas kúpjaikkal és világos scrobiculáikkal a szóban forgó fajnál fejlettebbek, a mi különösen a másod- és harmadrendű szemölcsök szabályos elrendeződésében nyilvánul, minthogy a T. subnobilis-en ilyen szabályosság nem ismerhető fel; másod- és harmadrendű szemölcsei azonban aránylag kisebbek, lévén, nagyobb számban fordulnak elő. E megkülönböztető vonások még kis töredéken is első pillantásra szembetűnnek. A T. praeternobilis elsőrendű szemölcseinek fennsíkja kevésbbé szélesnek, párkánya kevésbbé élesen metszettnek látszik, ezek azonban olyan vonások, melyekről el kell ismernünk, hogy egyéni eltérésekből is eredhetnek. A Bakonyból származó két Triadocidaris faj annak a folytonos sornak a legvégére kerül, melynek közbeeső tagjait St. Cassianban találták. Minthogy alapos okunk van hinni, hogy a T. praeternobilis magasabb szintben fordul elő, mint a T. persimilis és általában magasabban mint a St. Cassiani rétegek, némi bizonyítékunk van arra, hogy az előbb leírt sorozat tényleg a haladó fejlődés rendjének felel meg. Triadocidariscf. T. praeternobilis. (VI. tábla, 139, 140. ábra) A leírt anyag. — Három sajátságos külsejű interambulacrális a Jeruzsálemhegy raibli rétegeiből, a, b, c-vel jelölve. A példányok leírása. — A lemezek valamennyien szélesebbek, mint a milyen magasak. A c jelű legkisebb példány körvonalai a legteljesebbek s hat vagy hétszögesnek látszanak; lényegében valószínűleg a rendes ötszöges alakja volt, melynek azonban az adradiális sarkai lekerekítvék, a mi nem szokatlan jelenség. Az a teljes állapotában majdnem négyszögletes kellett hogy legyen, mivel épségben megmaradt interradiális széle egyenes, csupán az egyik sarka, valószínűleg az ambitális, csonka egy kissé s ez a csonka rész a külső oldalán rézsútos. A lemezek külső felületén bordaszerű vastagodás húzódik a harántvarratok mentén, mely utóbbiak közelítőleg függőlegesek és alkalmilag árkok nyomait mutatják. Az interradiális varrat egyenesebb és hosszabb része szintén vastag és függőleges. Az A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. I. köt. I. rész. Pal. függ. 6