A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
59 és a szóbanforgó kehely lapjai között. Ez az érv nem meggyőző ugyan, de tény az, hogy bármelyik faj thekájának, karjainak és nyelének külső alakja összhangzásban van. Mindezen okok alapján hajlandó vagyok ezt a kelyhet az I. scipio-hoz tartozónak tekinteni, de ezt, mint már kiemeltem, teljesen bebizonyítani a kezeim között lévő anyag alapján nem lehet. Bármelyik fajhoz tartozzék is ez a kehely, mindenképen nagyon érdekes, nem csupán mint a bakonyi triászban előforduló összes crinoida maradványok között az egyedüli kehely, hanem azért is, mivel amennyire én emlékszem ez az egyetlen Isocrinus kehely, mely a triászból egyáltalán ismeretes. Tény, hogy úgy MÜNSTER valamint LAUBE is leírtak és ábrázoltak egy-egy kövületet, melyet valamely Pentacrinina kelyhének tekintettek; az előbbi egy példányt fenntartással az ő Pentacrinus subcrenatus-khoz sorolt, utóbbi pedig úgylátszik nem volt biztos benne, vájjon a példányát P. subcrenatus-nak, vagy P. laevigatas-nak nevezze-e. Mindkét utóbb említett faj azonban, mint azt már kifejtettem, a Balanocrinns-hoz tartozik. De ettől eltekintve, az eredeti példányok, valamint egy csomó hasonló példány tanulmányozása Münchenben, Wienben és a British Museumban (lelt. sz. 5299), arról győzött meg engem, hogy a kövület egyáltalán nem is kehely és nem is része semmiféle Pentacrinidának. Az előttünk fekvő kétségtelen kehely tehát az egyetlen bizonyíték, mely az Isocrinus kelyhének a triászban elért fejlődési fokozatára vonatkozólag megszerezhető. Feljegyzésre méltó, hogy a faj már elérte a pseudo-monocyclikus (vagy cryptodicyclikus) állapotot. Hogy a kehely nem tartozik igazi monocyclikus crinoidához, azt a bázison lévő ötszögű nyílás szögeinek radiális helyzete bizonyítja. A bázison lévő mélyedés nevezetes és semmiképen sem jellemző az Isocrinusra, inkább az Encrimis bázisára emlékeztet. A bazálisok magassága és az, hogy oldalról nézve zárt körben látszanak, oly jellemvonások, melyek csak alkalmilag találhatók az Isocrinuson s akkor mindig kezdetlegeseknek tekintendők. A kehely csekélyfokú összehúzódása a felső széle felé a Holocrinusra jellemző, de az Isocrinusra nem. A felső felület lapossága és az izomlapok vízszintes kiterjedése inkább az Encrinidákra, semmint a Pentacrinidákra emlékeztet. Röviden szólva ez a kehely, bár kevés kétséggel a Pentacrininák egy génuszához tartozik, mégis oly bélyegeket visel magán, melyek a korábbi Pentacrinidákra és azok valószínű elődeire, az Encrinidákra emlékeztetnek. Isocrinus? sp. (V. tábla, 127. ábra.) Anyag. — Egy brachiális a Cserhátról (Leitner-udvar). Cassiáni korú. A példány leírása. — Körvonalai közelítőleg köralakúak, de nem bilaterálisán részarányosak. A ventrális árok keskeny, V-alakú és összefolyik az axiális csatornával, mely az árok csúcsának gyenge kibővülése alakjában nyomozható ki. A két izülő felület különböző. Az egyik majdnem a kerületig terjed és meglehetősen érdes, a mi mállásnak tulajdonítható. Az árok balfelé lejt, úgy hogy a jobboldali fél nagyobb. Az árok csúcsa körül a felület két összeolvadó szemölcs alakjában kiduzzad, csökevényes fulcrumot alkotva. A bal váll majdnem észrevehetetlenül megy át az izület oldalába; bemélyedések, vagy bordák nincsenek rajta.
