A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
60 A Bakony triászkorú tüskésből üi. Baloldalt az árok fala körülbelül merőleges az izülő felületre. Az árok jobboldali szélét rézsútos felület tompítja, mely a brachiális felső szöglete felé szélesbedik. Ennek a lejtőnek a széle közelében gyenge háromszögletű bemélyedés van, mely szintén szélesbedik a brachiális felső szöglete felé. A jobb válla kissé lecsapott. Ennek a tompító lejtőjétől elmosódott borda indul ki, mely az izülő felület dorzális vagy alsó szélét határolja. A másik izülő felület kisebb; a brachiális oldalai befelé ! ajolnak, úgy hogy a felület határa körülbelül fele úton fekszik a kerület és a ventrális árok között. Az árok asymmetrikus lejtőjének megfelelően a brachiálisnak és az izülő felületnek is baloldalon van a nagyobbik fele. A felület kivájt s a határaitól kezdve az árokig szelíd ívben ereszkedik lefelé. Az árok felső jobb szélén a túlsó felületen lévőhöz hasonló, egyenes tompítás látható, csakhogy nem háromszögletes, hanem téglalap alakú. E tompító lapon túl kifelé lapos, tompított felület következik, mely az ellenkező irányban lejt és majdnem folytatólagosan átmegy a brachiális oldalának általános görbületébe. Ez a külső tompító lap egy pinnulának lehet a facettája. Közvetlenül az árok csúcsa körül a felület kissé bemélyed, talán a túlsó felületen láthatókhoz hasonló kiemelkedések befogadására. Teljes magasság a dorzo-ventrális tengely mentén .... 2'6 mm. Legnagyobb szélesség 2'7 » Legnagyobb vastagság l'l » A ventrális árok mélysége 1'2 » A példány rokonsága. — Az elsőnek leírt izülő felület úgylátszik normális brachiálisé. A ventrális árok jobb oldalán lévő háromszögletű mélyedés talán az izom benyomata volt, míg a dorzális peremen belül észlelt gyenge bemélyedés a dorzális ligamentum befogadására szolgált. Az interartikuláris ligamentum valószínűleg a fulcrális kiemelkedés körüli felületen oszlott szét. A másik kivájt izülő felület, bár kevésbbé világosan fejlődött ki, nem lehetett syzygiális, ha a külső tompító lapja pinnula-facettát képvisel; a belső tompító lap a ventrális árok jobb oldalán talán az ez oldali ventrális izom tapadására szolgált. A felületek tehát nem viselnek magukon semmiféle bélyeget, mely az Isocrinushoz való beosztást lehetetlenné tenné, bár a bordák és árkok gyenge kialakulása, mindenek felett pedig a ventrális ároknak az axiális csatornával történt összefolyása félreismerhetetlenül bizonyítja primitiv voltukat.
