A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi

58 A Bakony triászkorú tüskésből üi. E nyílástól csekély távolságban a bazálisok kissé élesebben hajolnak, minek folytán gyenge kerek bemélyedés keletkezik, — talán a nyél facettája, — melyen azonban barázdáknak nyoma sincs. A radiálisok megduzzadtak, de nem olyan gömbölydedek, mint a bazálisok. Az egyes radiálisokon a legkiállóbb rész, vagyis a púp a két alsóbb szár között fekszik, vagy egy kissé ez alatt; innen kezdve a lap befelé lejt a facetta széle felé, meglehetős lapos subtrianguláris felületet képezve, melynek élei a púptól a radiális két válláig húzódnak; a radiálisok felfelé valami kevéssel keskenyebbek, mint alul. A facetta ezután hirtelen eséssel befelé hajol. A radiálisok váltakozó facettái és ízomtapadási lapjai közelítőleg vízszintes felületet alkotnak a kehely tetején, a hol csupán kicsiny centrális mélyedés van E felület (125. ábra) részletei nem láthatók nagyon világosan, mivel a példány valamelyest mállott, vagy görgetés folytán kopott. A fulcrális borda kifelé néz, majdnem egyenes külső, vagy dorzális széllel, s tojásdad axiális csatornát tartalmaz, melynek hosszabbik átmérője párhuzamos a bordával. A dorzális ligamentumárok sima bemélyedés. A fulcrális borda közepétől, az axiális csatornától csekély távolságban gyenge árok indul ki, mely a centrális mélyedés felé húzódik és eközben mélyebbé lesz; ezt mindkét oldalán igen gyenge borda szegélyezi, mely párhuzamos vele. Kívül e bordákon s a fulcrális borda közelében mindkét oldalon háromszögletes mélyedés foglal helyet, valószínűleg az interarticuláris ligamentum számára. E feltevés szerint az izmok a facetta adcentrálisabb régiójához, az izomlapokhoz tapadtak; árkok vagy barázdák azonban nem különböztethetők meg. A kehely legnagyobb átmérője a bazális és radiális púpokon . 4'0 mm. A kehely legnagyobb magassága 27 » A bazálisok magassága 1 "9 — 2*1 » A bazálisok szélessége 2'0 — 2'1 » A radiálisok magassága kb. 1'4 » A radiálisok szélessége alul »2*1 » A radiálisok szélessége felül » 2"0 » A bazális mélyedés szélessége l'O » A példány rokonsága. — A megelőző leírás teljesen összeegyeztethető azzal a feltevéssel, hogy a kehely Isocrinus-tói származik. Az infrabazálisok hiánya, az általános termet és a felső felület részletei kizárják azt, hogy az Encrinidákhoz soroljuk. Az infrabazálisok hiánya arra mutat, hogy a példány nem tartozik sem Dadocrinus-hoz, sem Holocrinus-hoz, sem Pentacrinus-hoz (s. str.). A triászkorú Pentacrininák közül már csak Isocrinus és Balanocrinus maradnak hátra; minthogy pedig az előbbi a Cserháton közönséges, míg az utóbbi e területről eddigelé még nem ismeretes, kézzelfogható, hogy a kelyhet Isocrinus-ra kell visszavezetnünk. Hogy a kehely szomszédságában gyűjtött Isocrinus-fajok egyikéhez tartozik-e, s melyikhez, azt lehetetlen biztosan megállapítani. A Cserháton előfordul I. candelabrum, I. scipio és I. Hercuniae (?). Ezek közül az első és az utolsó egészen fiatal példányoktól eltekintve túlságos nagy, az I. Hercuniae-nek pedig ezenfelül csak kevésszámú és kétes képviselői vannak a Cserháton. Ezzel szemben az I. scipio valamennyi egyéb fajnál sokkal közönségesebb a Cserháton, s az átmérője is jobban egyezik a nyélfacetta átmérőjével, mint bármely más fajé, kivéve az I. sceptrumot. Van továbbá bizonyos általános hasonlatosság az I. scipio sima, duzzadt nodálisai