A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
42 A Bakony triászkorú tüskésből üi. A faj rokonsága. — Efaj sok tekintetben hasonló az Isocrinus tyrolensis-hez és annak major mutatiójához, de az eltérő vonások állandóak. Ezek főkép a következők : a radiális szögek kevésbé kimetszettek, az internodálisok abszolút magassága nagyobb, viszonylagos magasságuk kétszer akkora, a szirom-udvarok keskenyek, elmosódottak, ami hosszabb bordákkal jár együtt; az adradiális bordák görbültek, minek folytán a radiális bordacsoportok megfogyatkoznak; a syzygiumok egyszerűbbek, azaz inkább specializálódtak, különösen ami a bordák majdnem teljes visszafejlődését illeti; a bordák sehol sem összpontosulnak, úgy hogy a syzygiális varratvonal nem bordázott. Ezek a jellemvonások nem egyeztethetők össze azzal a nézettel, mely talán a kisebb átlagos átmérő alapján felmerülhetne s mely szerint e példányok a mut. major fiatal alakjai volnának. A bordák elrendeződése megközelíti a «Pentacrinus» venustus-t, azonban a perradiális bordái világosabbak és természetesen a kacsok is teljesen eltérők. A nagy bordázott areák és kicsiny szirom-udvarok kezdetlegeseknek tekintendők. A candelabrum elnevezés alapjáúl a bordák sajátságos görbülete szolgált, mely a hétágú arany gyertyatartóra emlékeztet. Ujabb nyéltagok besorakozása fiatal példányokon. — Az o példány, mely a Cserhátról származik, csupán egy epizygálisból és két internodálisból áll (70. ábra). Az epizygális felület határozottan karéjos, az internodálisé azonban a subcirculáris és subpentagonális között áll. Átmérője l'l mm, egy internodális magassága l'O mm; az epizygális magassága 0'7 mm. A nyéltagok jelentékeny viszonylagos magasságát, mely a példány fiatalságának folyománya, némikép leszállítja az a tény, hogy új nyéltagok képződtek közöttük. Ezek nem mutatkoznak szabályosan köröskörül, hanem a két internodális között lévő új tag két kb. 0'7 mm magas lencse alakú tömeg alakjában a nyél egyik oldalán, az epizygális felett lévő pedig mint kisebb, kb. 0'4 mm magas testecske a nyél másik oldalán helyezkedik el. Izülő felületeik homályosak és úgy látszik, nincs határozott rózsájuk. Az axiális idegek megmaradása. — A p példány, mely szintén a Cserhátról származik, talán a legérdekesebb valamennyi e munkában tárgyalt kövesült tüskésbőrű között. Teljes intersyzygium, subcirkuláris átmetszettel és 5 internodálissal. A példány helyenkint likacsos, valószínűleg valamely fúró állat beavatkozása folytán. Méreteiről s egyéb részleteiről már volt szó. Legérdekesebb részei az izülő felületek. A hypozygális (73., 74. s az 5 A szövegközti ábra) lumenje valamelyest ötkaréjú, interradiális szögletekkel és 0*77 mm átmérővel. A calcit, mely kitölti, sokkal sötétebb, mint a nyéltag teste. Hat petty van benne, melyek nedves állapotban láthatatlanok, de szárazon szembeötlően fehérek ; egyikük középen van, a többi szabályosan elhelyezkedik körülötte. Ez a rendszer, melynek átmérője kb. 0'25 mm, a lumen közepéből az egyik szöglet irányában kissé elmozdult, de az öt körbe álló petty úgy látszik interradiális helyzetű volt. A pettyek némelyike úgy látszik összefügg a középsővel, az egyik egy keskeny szalag révén. Kezdettől fogva világos volt, hogy ez a rendszer nem egyéb, mint a centrális edényekből álló tengely és a rekeszes szerv öt nyúlványa, amint az az összes élő crinoidákon megtalálható. (Lásd pl. CARPENTER P. H., Challenger Report, Stalked Crinoids, XXIV., 1 - 5. ábra); ha azonban az öt körbe helyezkedett pettyet a rekeszes szerv nyúlványainak tekintjük, akkor az interradiális elhelyezkedésük nagyon meglepő. Ez a tény valóban megingatta az aborális idegrendszer és a
