A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
Crinoidea , Peiitacrininae. 43 bázis 1 közötti viszonyra vonatkozó érveimet és ezzel együtt a Crinoidák felosztását Monocyclica- és Dicyclica-ra. 2 Eleinte képtelen voltam ennek a rendszernek bármi nyomát megtalálni az epizygális lapon, de fokozatos csiszolással, glycerinnel és alkohollal kezelve mikroszkóp alatt áteső fényben bizonyos szerkezet kezdett előtűnni (75. ábra). Mikor a csiszolás már a kacsok lumenjeinek szintjéig haladt, ez a szerkezet világosabb lett, mint vártam és elárulta valódi mivoltát (5 B szövegközti ábra). A lumen közepén picziny fehér, ötszirmú idom van, gyengén jelentkező karéjokkal, melyek interradiálisan helyezkednek el. Az ötszirmú idomon belül radiálisan elhelyezve öt tojásdad hézag van, melyeket a most bennük levő calcit setétre fest, de a melyek az élő állatban csatornáknak és pedig tényleg a rekeszes szerv radiális nyúlványainak feleltek meg. Ebből következik, hogy a hypozygális felületen látott fehér pettyek nem a csatornákat, hanem az azok között lévő megvastagodott falakat képviselték. Volt kétségkívül központi csatorna is, de sokkal kisebb, semhogy látható volna, úgy hogy a falai szilárd fehér tömegnek látszanak. Az epizygális alapmetszete (76. ábra) feltünteti a kacsok csatornáit, melyek a fiacoftoz, vc to c cci to z 11 a— * 5. szövegábra. Axiális idegek és edények az Isocrinus candelabrum egyik intersyzygiumában. A a hypozygális izülő felülete 15x-ös átmérővel. B az epyzygális alapmetszetének középső része ; a beárnyékolt tízszögű terület a lumen, a fehér részek az edények falait képviselik ; átmérője 65x nagyítva. Mindkét rajz camera lucida segítségével felvett vázlatok után készült, kissé schematikusan. N. nyéltag lumenjéhez húzódnak és kiduzzadnak ott, ahol az 1. és 2. kacstag, továbbá az 1. kacstag és a nyéltag közötti izületeken haladnak át. A lumenbe történő belépésük megzavarja annak interradiális ötszögű körvonalát, szabálytalan tízszöget, avagy majdnem radiális helyzetű ötszöget eredményezvén. A centrális ötszirmú idom radiális oldalaiból éppen csak észrevehető fehér csíkok húzódnak a lumen radiális szögei felé. Ezek részben az összekötő szalagok egyes kötegeit képviselik, melyekre különösen azért volt szükség, hogy a középponti tengely nodális megduzzadt részeit tartsák, részben pedig a kacsokhoz vezető idegcsatornák falainak felelnek meg. Ez a csodálatosan megtartott szerkezet érdekes bizonyítéka a most élő Isocrinus nyeleinek átmetszeteiből eddigelé vont következtetések helyességének, pl. a rekeszes szerv nyúlványainak radiális helyzetét illetőleg (mely azt bizonyítja, hogy kezdetben 1 Lásd: «Third Notice of Wachsmuth & Springer's Monogr.» Geol. Mag., IV. nyilatkozat, V. kötet, 422,-426. 1., 1898 szept. 2 Lásd: BATHF.R, «The Echinoderma» 104, 111, 142. 1. a LANKESTER E. R. kiadásában megjelent «Treatise on Zoology» III. kötetében, 1900.
