A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi

Cr in oidea, Pc nta crininae. 41 A Cserhátról származó többi példány között három töredéknek epizygálisa, négynek hypozygálisa van, a többi négy egyszerű internodális. Két esetben a hypozygálist beleértve legalább is 5 internodálisnak kellett lennie. Ezeknek és a fentebb említett példányoknak a jelenléte azt bizonyítja, hogy az internodálisok száma 5 vagy 4 volt és hogy a nyelek könnyen törtek a normális izületeknél, amint az az interradiális ligamentum-gödrök vagy sziromudvarok kicsinysége folytán tényleg várható is. A töredékek hossza és összetétele tényleg inkább a szerkezettől függ, semmint a megtartási körülményektől s így diagnostikailag értékesíthető jellemvonásnak tekinthető. A normális izülő felületen (68. ábra) a szirom-udvarokat megrövidíti a kiemelkedő centrális area benyomulása, ezenfelül nem csupán keskenyebbekké, hanem elmosódott körvonalúakká is lesznek a hasonlóképen benyomuló bordák miatt, melyek ellaposodnak az udvarok felé. A szirom-udvarok néha kissé bemélyedtek, de néha, így pl. a g-ban kissé kiemelkednek, ebben a tekintetben ingatag voltuk beigazolódott. A kerületi bordák közül mint rendesen az adradiálisok a leghosszabbak a szomszédos szirmok bordái a kerületen találkozhatnak. A bordák egy pontból sugárzanak ki, mely a szirom-udvar közepe táján fekszik és a kerület felé közeledve felhajlanak az interrádius felé, ily módon apasztván a perradiális bordák számát. Számuk 5 egy 1*6 mm átmérőjű nyéltagban és 8 a 2'3—3'0 mm átmérőjűekben ; a q jelűnek egynémely interrádiusain egy keletkezőben lévő 9-ik is látható. A következő milliméterekben kifejezett méretek normális izülő felületekre vonatkoznak: A syzygiális izülő felületek (62., 65., 69., 73. ábrák) közül a p epizygálisának lumenje radiális szögletekkel látszik bírni, míg a hypozygálisé a töredék másik végén a megszokott interradiális szögleteket mutatja. Több hozzátenni valónk a diagnózisban adott leíráshoz nincsen. A cirrus-facetta (61,63, 64, 71, 72 ábrák) eléri a hypozygálist, de alig metsződik beléje. Egyéb tekintetekben az Isocrinus tyrolensis major-hoz látszott hasonlónak, bár a háromszögű gúla nem fejlődött ki oly határozottan rajta. A proximális kacstagok izülő felületei szintén erre a formára emlékeztetnek, bár az átmetszetük talán kerekebb és fulcrumuk valami csekélységgel vastagabb. A proximális kacstagok úgy látszik /-ben lefelé, p»-ben felfelé fordultak. A következő milliméterekben kifejezett méretek az 1. kacstag distális izülő felületére vonatkoznak: J 1 Átmérő IR hossza r hossza A középponttól a szirom-udvar végéi. A legrövidebb borda hossza . . . A leghosszabb borda hossza . . . A bordák szélessége 3-0 3"3 1-5 1'7 1-4 E6 1-3 14 0-2 0-6 1-0 0-9 0-1 0-13 c g P 1-7 2-0 0-8 0-6 0-7 0-6 Nyéltag oldala A facetta hosszú átmérője . A facetta rövid átmérője 1.5 0-6 0-5