A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
Crinoidea , Peiitacrininae. 27 A varratvonal rendesen egy szintben van : szintes az oldalfelülettel (2e szövegábra), de árokban is fekhetik be fűződve (2/ szövegábra). Az árok felső és alsó partja egy-egy rézsútos, tompító szegélyt (rebate) képez az illető izülő felületek körül. A varrat beíűződése gyakran csupán a radiális tájékra szorítkozik. Ha tovább is folytatódik, amint az gyakran észlelhető csillagalakú, substelláris és homorúan csillagos nyéltagokon, akkor keresztirányú borda fejlődik ki a nyéltag fele magasságában, mely jelenség az internodálisok lépcsőzetes (scalariform) tipusához vezet. Egy és ugyanaz a nyél lépcsőzetes és csillagalakú lehet a proximális régiójában és fokozatosan átmehet a hengeresbe a distális régió felé. Ahhoz a változatossághoz, melyet a külső alakban a nyéltagok körvonalainak és méreteinek eltérései okoznak, hozzájárulhatnak még az oldalfelületen mutatkozó díszítések is. E díszítések rendesen apró bibircsekből (tubercles) állanak, melyek vízszintes vagy függőleges bordákká (ridges) nőhetnek össze. Ha ilyen díszítés nincsen rajta, akkor a nyéltagot simának nevezzük. A közönséges internodálisok normális izülő felületekben találkoznak, mely utóbbiak — bár a nyél különböző tájékain, vagy a nodálisokhoz közeledve némi jelentéktelen eltéréseket mutathatnak — mégis egyazon fajnál nem térnek el egymástól nagyobb mértékben. A syzygium izülő felületeit syzygiálisoknak nevezzük; ezek rendesen jelentékenyen különböznek a normális izülő felületektől, még pedig annál inkább, mennél messzebb esnek a nyél proximális végétől. Ezenkívül az epizygálisé gyakran különbözik a hypozygálisétól. Az izülő felület 5 egyenlő interradiális szeletre 1 osztható, melyek mindegyike bilaterálisán részarányos. Minden izülő felület közepén helyet foglal a nyél tengelyén végighúzódó csatorna nyílása, a lumen, mely kerek, ötszögü vagy ötkaréjú lehet. Ha a lumennek szögletei vagy karéjai vannak, úgy ezek nem váltakoznak a nyéltag szögleteivel, hanem azokkal megegyezően interradiális helyzetűek. Ez az eltérés a erinoidák rendes szerkezetétől valószínűleg másodlagos vastagodásnak tulajdonítható s vannak alóla kivételek. Annyi tény, hogy a nyél axiális rostjai (axial cords) radiálisok ; a lumennek a kacsokhoz menő ágai szükségképpen radiálisok, úgy hogy a nyél lumenje a nodálisok felé közeledve radiális karéjokat hajlandó kibocsátani magából. Oly kevés figyelmet fordítottak eddig erre a jelenségre, melynek mély jelentőségét ma ismerjük, hogy a közölt ábrákban ritkán lehet megbízni. így pl. még CARPENTER P. H. Challenger Reportjában is (a XXXII. táblán) ugyanannak a syzygiumnak a lumenjét az 1. ábrában interradiális, a 2. ábrában radiális helyzetű szögletekkel találjuk feltüntetve. Folytassuk a normális izülő felület leírását (3. szövegábra). A lumen körül vagy találunk, vagy nem találunk határozott centrális areát. Ez vagy szintes (flush) az izülő felület általános felszínével, vagy bemélyedt alája (depressed), vagy kiemelkedik föléje (raised). A szintes centrális area lehet sima (smooth) vagy szemcsés (granular). Utóbbi esetben a szemcsék különállók (distinct) vagy összenőttek (concresced) lehetnek. A szemcsék teljes összenövése eredményezi a kiemelkedő centrális areát. A szemcsék összenövése esetleg csupán a lument szorosan körülvevő peremre (rim) szorítkozik, melynek alakja kerek vagy ötszögü lehet; utóbbi esetben a szögletek helyzete radiális vagy interradiális lehet. A centrális area és a kerület között kisebb-nagyobb teret foglal el a rózsa (rosette), mely öt sziromból (petals) alakul; mindenik szirom bordákkal (crenellae) körülvett médián helyzetű udvarból (íloor) áll és egy-egy interrádius szerint részarányos. Az udvarok rendesen egy szintben vannak az izülő felület általános felszínével és a bordák közötti árkok 1 C ARPENTER P. H. némely helyen (Challenger Rep. Stalked Crinoids, 271. 1.) a szelet (sector) nevet a bordák alkotta petaloid idomra alkalmazta, de ennek a kifejezésnek ilyetén megszorítása aligha látszik indokoltnak.
