A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi

26 A Bakony tri asz korú tüskésbó'rűi. Röviden szólva az átmetszet lehet kör (a), oldalról lapított kör (6), ötszög (c), lekerekített ötszög (d), csillag (<?), lekerekített csillag (/), homorított csillag [excavate star] (g), végül ötszirmú csillag [pentapetalon] (h). Két nyéltag egyesülését Ízületnek (joint), a nyéltagok egymással szembe kerülő felületeit izülő f e 1 ü 1 e t e k-nek (joint-faces) nevezzük. A nyéltag egész külső felületét oldalf e 1 ü 1 e t-nek (side-face) hívjuk, megkülönböztetésül az ötszög vagy csillag oldalától. Az egymáshoz csatlakozó nyéltagok sorozatában azokat a vonalakat, melyekben az izülő felületek az oldalfelületeket metszik, varrat-vonala k-nak hívjuk; eredetileg az ilyen vonalnak varrat volt a neve, ennek az értelme azonban kiterjedt s az izület egy nemét jelenti. A nyéltagok feloszlanak modálisokra (modals), melyek a kacsokat viselik és az ezek között fekvő internodálisokra. Minden nyélben, legalább is annak proximálisabb táján különböző nagyságú nyéltagokat lehet találni, melyek a növekedés megannyi fokozatának felelnek meg. A nodálisok, melyek mindig elsőknek alakulnak ki, mindig a legnagyobbak, miért is elsőrendű nyéltagoknak, rövidebben I. nyéltagoknak nevezhetjük őket; a közvetlenül utánuk kialakultakat, melyek tehát nagyságban legközelebb állanak az előbbiekhez, másodrendű nyéltagoknak, vagy II. nyéltagoknak hívjuk; folytatólag megkülönböztetünk harmadrendű, vagy III. nyéltagokat, negyedrendű, vagy IV. nyéltagokat és így tovább. A különböző rendű nyéltagok nagyságbeli eltérése mindig szembetűnőbb a proximális tájon, míg ellenben a distális tájon esetleg egészen el is enyészhet, SoSBS a b c d e 2. szövegábra. A pentacrinina nyelek internodálisai. legalább is, ha az internodálisokat vesszük figyelembe. A Pentacrininák nyéltagjainak a magassága (azaz oldalfelületük függőleges mérete) mindig kisebb, mint az átmérőjük s a korral lassabban nő, mint az átmérő. Ilyenformán tehát a nyéltagok viszonylagos magassága a korral csökken. Azt a nyéltagot, mely közvetlenül valamely nodális után következik a próximális táj felé,- CARPENTER P. H. supranodálisnak, a distális táj felé eső közvetlen szomszédosat pedig infranodálisnak nevezte. Minden nodális a neki megfelelő infranodálissal merev, törékeny, rideg kapcsolatban van, melynek syzygium a neve. Erre a kapcsolatra való tekintettel a nodálist epizygálisnak nevezhetjük. Ezek a nevek különösen a syzygiumban találkozó felületek megkülönböztetésénél hasznosak. Nodálisokon vagy epizygálisokon mindig láthatók a kacsok odanövési lapjai (cirrusfacetták), azonkívül ezek majdnem mindig kissé duzzadtak (azaz észrevehetőleg nagyobb átmérőjűek, mint a szomszédos nyéltagok), különösen az interradiális szögletek táján ; a beugró szögletek táján viszont gyakran mélyebben kimetszettek. A nodálisról a cirrus-facetták egyes részletei gyakran átterjednek vagy az infranodálisra, vagy a supranodálisra. Ettől eltekintve valamely nyéltag függőleges irányú középmetszetének (hosszmetszetének) lehetnek : egyenes (a, b), domború (c), vagy ritkán homorú (d) oldalai. Rövidség okáért ezeket az elnevezéseket közvetlenül az oldalfelületekre alkalmazhatjuk (2. szövegközti ábra). Ha az oldalfelület egyenes, a keresztmetszet pedig kör, akkor az internodális tag hengeres (a). Ha az oldalfelület egyenes, az átmetszet ötszög, akkor az internodális tag oszlopos [basaltiíorm] (A). Ha az oldalfelület kifejezetten domború, az átmetszet pedig kör, akkor az interrodális olvasószerű [moniliform] (c); igazán olvasóforma nyél aligha fordul elő a Pentacrininák között.