A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
24 A Bakony tri asz korú tüskésbó'rűi. Az a, b, d és c-vel jelölt töredéket kissé homorú, a c-vel jelöltet egyenes, az / jelűt domború ízek alkotják. Az a és c jelűek varratai igen elmosódottak. A d jelű mindenik íze fele magasságában megduzzadt, ami arra utal, hogy mindenik egy-egy összeolvadt párból áll; a duzzanatok egyike olyan, mintha cirrus-facettának felelne meg, amely esetben ez a példány egy kicsiny nyélnek, nem pedig kacsnak volna a töredéke. Van még két töredékünk : az egyik egy magános íz L9 mm átmérővel, 3 3 mm magassággal és domború oldalakkal. A másik három ízből áll, melyeknek átmérője 1'65 mm, magasságuk 2'5 mm, oldalaik pedig igen kevéssé domborúak. Ezek valószínűleg oly faj kacstöredékei, mely rokonságban van azzal, melyhez a—f tartoznak, csakhogy nagyobb annál. A faj rokonsága. — A fennebb megbeszélt különféle töredékek sokkal hiányosabbak és homályosabbak, semhogy önálló faj, vagy pláne génusz nevet megbírnának. Ez a hely nem arra való, hogy megvitassam itt a «Pentacrinits venustus» rendszertani helyét, melyhez e töredékek tartozni látszanak. Kifejezést kell azonban adnom abbeli meggyőződésemnek, hogy LAUBE professzor, ha nem sajnálta volna a fáradságot KLIPSTEIN típusainak megvizsgálására (Brit. Mus. 75860 a és b), akkor soha sem sorozhatta volna azokat a Pentacrinus [i. e. Balanocrinus] laevigatas MÜNSTER fajhoz. Remélem, lesz alkalmam más helyen bebizonyíthatni, hogy alig áll fenn közöttük bárminemű hasonlóság, kivéve a nyéltagjaik hengeres alakját és sima külsejét. Tény az, hogy sem a «Pentacrinus venustus»-t, sem az itt leírt töredékeket nem lehet a mostani értelemben vett Pentacrininák közé sorozni. Valószínűleg valamely egyébként le nem írt Holocrinus fajhoz tartoznak. PENTACRININAE. ALCSALÁD. Pentacrinijiae B ATHER , 1900, az E. R. Lankester, kiadásában megjelent «Treatise on Zoology» III. kötetében az «Echinodermata» cz. fejezet, 182. 1. Ebbe az alcsaládba a következő génuszok tartoznak: Pentacrinus BLUMENBACH (syn: Extracrinus AUSTIN), Isocrinus MEYER (syn: Pentacrinus P. H. CARPENTER), Balanocrinus AGASSIZ em. LORIOL, Austinocrinus LORIOL és Metacrinus P. H. CARPENTER. A triaszkorú kőzetekben talált pentacrinina nyéltagokat eddig Pentacrinus-ra vezettük vissza. E génusznak, amint az meglehetős biztonsággal megállapítható, a P. versistellatus SCHAFHÄUTL az első képviselője, mely az Avicula contorta zónájából származik; tipus-példányai a müncheni palaeontologiai múzeumban vannak, hol azokat megvizsgáltam. A Balaton környékéről e nem egy faja sem ismeretes. A triaszkorú fajok némelyike, pl. a Pentacrinus subcrenatus és a P. laevigatas nem tartoznak sem a BLUMENBACH , sem a CARPENTER értelmezte Pentacrinus-hoz. Ezek a Balanocrinus korai képviselői, amint azt részben már P. DE LORIOL jelezte. A többi úgynevezett triaszkorú Pentacrinus-nak az Isocrinus nevet kell felvennie, amint azt lejjebb kimutatom. A Veszprém szomszédságából származó Pentacrinina-maradványok majdnem kizárólag nyéltagokból állanak, miután azonban a triászból eddig leírt összes Pentacrinina-fajok mind nyéltagok alapján állíttattak fel, ez a körülmény nem gátolja összehasonlításukat. Ezen alcsalád nyéltagjainak jellemző tulajdonságaik oly nagy
