A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
Crinoidea, Pentacrinidae . 23 Entrochus cf. «Pentacrinus venustus». (I. tábla, 35. ábra.) 1843. Pentacrinus venustus? K LIPSTEIN : Geol. Östlich. Alpen. 277. 1., XVIII. tábla, 24 a —c. ábra. A megvizsgált anyag. — A Cserhát cassiani rétegeiből (Leitner-udvar) két nyéltöredék (i, k) és nyolcz apró izecske (a, h), — valószínűleg kacsrészletek — ama meglepő átmeneti alakok egyikéhez látszanak tartozni, melyek az Encrinus fejlődési állapotát a Pentacrininákéval összekötik. A példányok leírása. — A /-vei jelzett példány egyszerű nyéltag; átmérője 1'8 mm, magassága 0'9 mm; oldalai igen kevéssé domborúak, átmetszete gyengén subpentagonális. ízülő felületén kicsiny lumen látható, ezt kissé szemcsés centrális area veszi körül, melynek szemcséi finom bordákba olvadnak össze. A bordák öt csoportba oszlanak, egy-egy csoportban kb. 6; minden csoportban a médián borda vagy bordák a leghosszabbak s ezek egybeesnek a köralakú átmetszet egyegy sugarával, a többiek párhuzamosak velük és minden csoport legkülső bordái összetalálkoznak a szomszédos csoport bordáival. Minden csoport megfelel az elmosódott ötszögű átmetszet egy-egy oldalának. A k jelű példány két nyéltagból áll, elmosódott varrat egyesíti őket s valószínűleg egy syzygiumot képeznek. A nyéltagpár magassága 1*5 mm, miből egy nyéltag átlagos magasságáúl 0'75 mm adódnék ki. Átmérőjük az egyesülés helyén 1'6 mm. A nyéltagpár oldala gyengén domború s legnagyobb bőségét az összenövés helyén éri el. Az ízülő felületek a többi példányokon leírtakkal egyeznek. Az összeforradás magasságában 5 jel látható, melyek mindenike egy-egy bordacsoport középső, hosszabb bordájának felel meg. E jelek legnagyobbikán, mely duzzanaton ülve, legmesszebb kiemelkedik az általános felszín fölé, sekély köralakú bemélyedés tűnik szembe, kicsiny lumennel és kiemelkedő, gyengén bordázott szegéllyel. Egy másik, vele szomszédos jel kisebb, valamivel kevésbbé kiemelkedő és részletei nem oly világosak. Egy harmadik, mely az utóbbival szomszédos, még kiugrik egy kevéssé, de kisebb és egészen elmosódott. A két utolsó végre alig több homályos forradásnál s ha nem lennének oly kifejezetten radiális helyzetűek, bizonyára elkerülték volna a figyelmet. Világos, hogy mindezek a jelek cirrus-facetták természetével bírnak, — lehet, hogy valamennyi működésben volt a nyél növekedésének valamely időpontjában, de csak a két nagyobbikról lehet kétség nélkül elmondani, hogy a mostani állapotban kacsokat viseltek. Felemlíthetjük még, hogy a kacstagok átmetszete kerek, csatlakozó felületeik pedig rovátkoltak, vagy sugarasan bordázottak voltak. A legnagyobb cirrus-facetta átmérője 0"3 mm. Lehetséges, hogy egynéhány karcsú töredék, mely ugyancsak a Cserhátról származott, nem más, mint ugyanezen faj nagyobb nyéltagjaihoz tartozó kacsrészlet. Ezeket a töredékeket az a—fig terjedő betűkkel jelöltem. Megnyúlt ízecskékből tevődnek össze, kicsiny bordákkal a varrataikon. Egyesek kissé ellapultak. Az összetevő ízek átlagos méretei mm-ekben a következők : a b c d e f 0-9 Átmérő 1-2 LI LI P05 0'9 Magasság P15 P5 P2 P46 P4 P4 és 1-0 0"9
