A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
22 A Bakony tri asz korú tüskésbó'rűi. utóbbi egy WAGNER R.-nél (Jena, Zeitschr., XX. 6.1.1. és II. táb.; 1886) Encrinus gracilis néven leírt,— s a Jena közelében lévő alsóbb Wellenkalkból származó példány alapján. Bennünket főleg a n y é 1 érdekel. A Holocrinus Bcyrichi nyele PICARD szerint egész hosszában ötszögletes, kb. 1 min átmérőjű, a nyéltagok magassága pedig a proximális végétől a distális felé 1 mm-től 2'5 mm-ig növekszik. Izülő felületeit nem vizsgálták meg, varratai azonban bordázottak. A kacsok öt kacsból álló gyűrűkben helyezkednek el kissé megduzzadt csomókon, 8—10 es intervallumokban. A kacsok hengeresek. A WAGNER nél részletesen leírt és ábrázolt H. Wagneri nyele proximális részében ötszirmű, azután fokozatosan átmegy ötszögletesbe, majd hengeresbe a distalis részben. Átmérője 1—2'7 mm. A nyéltagok magassága a proximális részben változó, átlag kb. 0'3 mm; a distális régióban magasságuk 1, sőt 1'2 mm-ig növekszik, bár a magasabb nyéltagok gyakran összetettek. A proximális rész izülő felületei lehetnek simák (ezek valószínűleg syz}giumot képeznek), vagy bordázottak, mikor is a bordák öt keskeny, sziromszerű mező körül helyezkednek el; a médián régióban a bordák a kerületen vannak öt csoportban, s a varratokon is láthatók. A distális részben a bordák egyszerűen peripheriális helyzetűeknek látszanak, de gyakran elmosódottak. A kacsok 3 vagy 2 kacsból álló gyűrűkben helyezvék el, minden 13—-16-ik csomós nyéltagon. A proximális részhez közelebb eső kacsok átmetszete ovális, — a distális véghez közelebb lévőké hengeres. A cirrus-facetták a csomós nyéltagokon keresztben, vagy hosszában elliptikusak, keresztben futó támasztó bordával (fulcral ridge), melyen keresztül tör a központi csatorna. Holocrinus sp. (I. tábla, 36. ábra.) A megvizsgált anyag. — Egy Balatonfüredről, a Tamáshegyről (Zala vm.) származó, állítólag a kagylós mészkőnek megfelelő szürkés-rózsaszínű kristályos mészkő-töredék mállott felületén számos nyéltag látható elszórva, azonkívül néhány üsszefüggő ízecske, melyeket kacsok töredékeinek tartok. A példányok leírása. — Egy aránylag nagy (3'6 mm széles, 2'5 mm magas) nyéltag Encrinus-hoz látszik tartozni, de nincs jól megtartva. A többi nyéltagok, melyeknek átmérője a 2 mm-t nem haladja meg, — amenynyire megtartási állapotuk az összehasonlítást megengedi, — a Holocrinus Wagnerivei egyeznek meg. Átmetszetük a köralakűtól az ötkaréjúig változik; némely izülő felületeik a fent leírt sajátos mintázás nyomait mutatják. Mások az imént leírt Entrohus quinqueradiatus-hoz állanak közelebb. A feltételesen kacsoknak értelmezett töredékek vékonyak, egyenesek és szemmelláthatólag hengeresek. Cirrus-facettáknak nyomát sem sikerül a nyéltagok egyikén sem felfedezni, a felületek azonban annyira mállottak, hogy ily lapok ugyan előfordulhattak rajtuk, de utólag elmosódtak. A brachiálisok egyszerűek, közelítőleg félkörös átmetszetűek, öblös V-alakú ventrális árokkal; inkább hosszúak, mint szélesek. A példány rokonsága. — Csupán feltevés, hogy mindezek a részletek ugyanazon fajhoz tartoznak; de még merészebb feltevés volna azt állítani, hogy több mint egy fajhoz tartoznak. Az ilyen természetű tagokból álló, kacsokat viselő nyél a Holocrinus Wagneri-re jellemző és sem a kacsok sem a brachiálisok nem mutatnak semmi olyan sajátos vonást, mely ellentmondana annak, hogy e fajhoz soroljuk azokat. Mindazonáltal távolról sem bizonyos, hogy tényleg oda is tartoznak.
