A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Papp Károly: Bakonyi triasz-korállok

7 Bakonyi triasz-korállok. II. AZ ÚJ FAJOK LEÍRÁSA. Montlivaultia montis Hierosolymorum PAPP, n. sp. A tábla 1. és l/a. ábrái. Hengerded, kissé meggörbült magányos koráll. Kehelysíkja kissé ferdén áll a koráll ideális tengelyére. Alulról fölfelé némileg vastagszik. Fala (theka) vastag, ú. n. valódi fal, a mely t. i. saját elmeszesedő-központjaiból oly módon keletkezett, mint a csillagíéczek, s mint önálló képződmény övezi a korállt. A falat gallérszerű nyúlványok vastagítják, a melyek a koráll növekedésének megfelelően köröskörül rakódtak a falra. A letöredezett részeken előtűnnek a vastag csillagíéczek, a melyek függőleges sorokban állanak és a koráll közepe felé ékszerűen kivékonyodnak. Az előtűnő léczek (septa) vastagsága a fal mellett, a J/

2 mm.-tői az L/g mm.-ig váltakozik. Fölülről nézve a korállra (l/a. ábra), a lecsiszolt kehely a következő képet tárja elénk. A csillagíéczek két hyperbola alak körül úgy rendezkednek, hogy a hyperbolák nyílásain, a koráll hosszanti átmérőjének megfelelően egyenes vonalban nyúlik be egy-egy csillaglécz, s közel a hyperbola csúcsáig érnek; másrészt erre merőlegesen, a két hyperbola között, a rövidebb átmérőnek megfelelően nyúlnak befelé, kissé hajladozó vonalban, s csaknem a középpontig érnek. A hyperbolaalakot adó léczek, az ábrán is láthatóan, összefüggenek. Köröskörül azután hoszszabb és rövidebb léczek sorakoznak. A csillagíéczek ezen elrendeződését alul is megtaláljuk. Egy másik, kisebb példányon ezen hyperbolikus forma még szebben látszik. A bilateralis elrendeződés képét látjuk előttünk. Ugyanezen formát mutatja többek között a Montlivaultia Jaccardi KOBY 1 jurabeli faj kelyhe. Ezekre az esetekre vonatkozólag mondja OGILYIE,'

2 hogy a triász és jura periódusban vannak olyan nemek, a melyek egyes fajai vagy példányai a felnőtt kehelyben még bilateralis symmetriát mutatnak, ámbár a csillagíéczek cyclikus fejlődése a fajra nézve már törvényszerűvé vált. Ilyen a Montlivaultia is. Ezeket az eseteket, mint atavismust tekinti OGILVIE. A bakonyi alak csillagléczeinek száma az ábrázolt példányon pontosan 80, egy kisebb példányon 64: s mintegy 4—5 cyclusban rendezkednek el. A csillagíéczek általában nem egyenesek, hanem kis ívekben hajlonganak, s itt-ott czikkczakkosak. Ez összefügg a csillagíéczek szerkezetével. A csillagíéczek ős-septumai ugyanis, miként ez némileg az l/a

; ábrán is látható, czikk-czakkosan húzódnak a csillagléczekben. Erősebb nagyítás alatt az is látszik, hogy az ős-septum oldalt kis nyúlványokat is bocsát ki. A bakonyi forma tehát rokon szerkezetű a Montlivaidtia Verae VOLZ

3 cassiáni formával. Azonban ennek a csillagléczei már szemmel látha1 F. K

OBY: Polypiers jurassiques de la Suisse; Mem. Soc. Pal. Suisse. Vol. VII—XVI. Geneve. 1880—89. Pl. XXXII. Fig. 1. 2 MARIA M. OGILVIE Dr. Sc.: Die Korallen der Stramberger Schichten; Palaeontographica, Suppl. II, VII. Abth. Stuttgart 1897. Pag. 76. 3 WILHELM V

OLZ: Die Korallen der Schichten von St.-Cassian in Süd-Tirol; Palaeontographica 43. Bd. 1896. Pag. 45. Taf. III., Fig. 17—21.